7. Rész

- Szóval, itt fogunk lakni?- törölte le könnyeit Darilyn.

- Valószínüleg.

- Na és mi lesz a dolgaimmal?- kérdezte.

- Milyen dolgok?

- Ruháim, játékaim, estébé...- sorolta.

- Majdnem egy méretűek vagyunk, csak találunk pár ruhát, ami rád is jó.- feleltem.

- Készítsek valami kaját?- szólt közbe Andy. 

- Jó lenne, kezdek éhes lenni.- mondta Darilyn.

- Jah, én is kicsit.- mondtam.

- Áh, inkább nem csinálok semmit, lusta vagyok hozzá.- ült le mellém Andy, majd átkarolt. 

- Naaa! Lusta dög!- csikoltam meg, de semmi reakciója nem volt.

- Nem vagyok csikis!- mosolyodott el.- Na és te?- kezdett el csikolni.

- Fejezd be!- sikoltottam fel, majd megkergetett az egész lakásba, majd nagy erölködések közepett elkapott. Ölébe vett, majd megpuszilta a nyakam.- Mostmár kiélted magad, letehetsz és rendelhetsz pizzát.- kezdtem szúrkálni az ujjammal a homlokát.
- Kérj meg szépen!- emelte fel szemöldökét, mire én arcon pusziltam.- Mindegy, megy így is!- vonta meg vállát, majd letett a földre.
 Megrendeltük a pizzát, majd támadt egy ötletem. A hálószobába felültünk mind a hárman az ágyra, majd elkezdtünk beszélgetni.
- Darilyn. Van már kiszemelted?- jelent meg egy vigyor Andy arcán.
- Igen... Csak kissé idős hozzám.- húzta el a szája szélét.
- Na és ki az?- haraptam bele a pizzámba.
- Dastin Heels. Huszon hat éves.- mosolyodott el.
- Hogy mivan?- akadtam ki.- Ő még él?
- Persze hogy él! Csak egy kicsit megsebesült...- mondta Darilyn.
- Hisz... Hisz én megöltem! Hogy élhet még?- akadtam ki.
- Az anyja roma származású, és csupa fekete mágiával rendelkezik. Ezért tudja életben tartani a drága kicsi fiacskáját.- gúnyolódott Andy.
- Na hát én most anyuci drága kicsi fiacskájával járok!- tette kezét a derekára Dodo.
- Nem járhatsz azzal a baromarcúval! Ő ölte meg anyádat!- idegeskedett picit Andy.
- De már csókolóztunk is...- vonta össze szemöldökét Darilyn.
- Dodo, őt most azonnal töröld ki az életedből.- "parancsoltam".
- Mert ha nem?- mosolyodott el kissé.
- Akkor a te életed lesz veszélyben.- böktem ki.
- Nincs veszélyben az életem, és nem is lesz! Ma egész nap vele lógtam a suliból!
- Nem teheted ezt! Darilyn ez így egyáltalán nem helyes!- mondtam.
- Ne törődj már ennyire az életemmel! Már nagy vagyok, csinálhatok azt amit akarok.- erőszakoskodott.
- De nem egy huszon hat éves beteg állattal!- mondta Andy.
- Darilyn ne szánd el magad, még csak most leszel tizen öt.- mondtam.
- Jól van, tök mindegy.- fogta meg a tányérját, majd kiment a szobából.
- Tennünk kell valamit, nem hagyom, hogy elvegye a húgomat is!- mondtam.
- Én sem.- mosolyodott el.
- Menjek utána?- készültem felállni.
- Szerintem ne. Hagyjuk egy kicsit magára, csak lenyugszik.- felelte Andy.- Inkább feküdjünk le aludni, mert kissé fáradt vagyok.- kezdte helyezni magát kényelembe Andy.
- Rendben.- mosolyodtam el, majd ledőltem aludni.

 * Darilyn szemszöge *

 Utálom a nővéremet. Folyton csak parancsolgat nekem. Mintha ő akarná irányítani az életemet. Na de sebaj, megbosszulom őket.
 Gondoltam felmegyek a szobájukba megnézni, hogy alszanak-e. Igen, aludtak. Visszaosontam a nappaliba, majd előkaptam a telefonomat, és felhívtam Dastint.
- Szió cicus! Szabad a tér?- mondta.
- Bizony-bizony. Gyere értem Andyék házához minél hamarabb! Puszi.- nyomtam ki a telefont.
 Ötletem nem volt, hogy mit vegyek fel. Arra gondoltam, hogy bemegyek Marilynék hálószobájába, és előveszek egy ruhát Marilyntől. Találtam egy cuki ruhát, ami méghozzá sexy is volt. Dastin előtt jó benyomást akarok kelteni. Bementem a mosdóba, majd Marilyn sminkkészletével kezdtem el bénázni az arcomon. Pár perc múlva végül kihoztam valami jót, ezért vettem az irányt a bejárati ajtóhoz.
- Szia szép-lány!- ölelt meg Dastin.
- Hellóka. Hova megyünk?- kérdeztem kíváncsiskodóan.
- Egy totál jó helyre és hűűű, baromi jól nézel ki!- harapott ajkaiba Dastin, mire én csak egy mosollyal válaszoltam neki.
 Elindultunk valamerre. A városon mentünk át, majd egy szűk kis-utcába kötöttünk ki.
- Mi ez a hely?
- Egy jó hely.- mosolyodott el Dastin. Kicsit furcsának tűnt ez az egész.
 Bevezetett egy elhagyatott kis házba, ami mégis fel volt dobva kissé. Volt hűtő, tévé, kanapé...
- Mi a jó eget csinálsz?- akadtam ki, mikor megláttam Dastint vetkőzni.
- Készülök elrontani az életedet!- dobta el pólóját.
- Nenenenenenem.- toltam el magamtól Dastint.- Nem fog megtörénni ilyen hamar!- mondtam.
- Dehogynem.- tépte le rólam a ruhámat, majd ráfektetett a kanapéra, és elkezdte azt a bizonyos dolgot.- Kicsit fájni fog, nem baj?- "lötyögtetett."          ( jólvan gyerekek, én most kiakadtam.. XDD)
- Fejezd be!- próbáltam elmenekülni, de az anorexiás testemmel egy férfi ellen nem volt sok esélyem.


 * Marilyn szemszöge *

 Éjjel egy különös álmom volt. Darilyn lelépett egy sráccal, aki tökre hasonlított Dastinra. Majd az a srác megerőszakolta Dodot...
 Hogy micsoda?!
- Andy kelj fel!- szólaltam meg.
- Mi a gond?- dörzsölte szemeit.
- Álmodtam valamit... Dastin elrabolta Darilynt, és megerőszakolta!
- Bassza meg! Öltözz fel és indulunk!- kelt ki az ágyból.
 Hallgattam szavaira, felöltöztem gyorsan, majd bepattantunk a kocsiba, és hiper-szuper gyorsasággal útnak indultunk.
- Tudod, hogy merre van az a hely?- kérdeztem.
- Sejtem... Reméljük itt van!- parkolt le Andy, majd kiszálltunk az autóból. Bementünk a házikóba, majd Darilynt láttuk meg egy sarokban ülni és sírni.
- Darilyn!- futottam oda hozzá.- Darilyn mi történt? Megerőszakolt?- kérdeztem aggódóan.
- Igen, és méghozzá... Fájt is...- zokogott.
- Semmi baj nincs Darilyn, megoldjuk. Andy, kezdj valamit Dastinnal!- "irányítgattam" a népet.
 Andy előkapott egy kést az egyik fiókból, majd rászegezte Dastin nyakára.
- Mostmár tényleg véged van.- vágta el a torkát, mire Dastin kiesett a kezei közül. A padló csupa vér volt, mostmár tuti kinyiffant az a szerencsétlen.
- Here we go...- jelent meg Andy arcán egy gonosz vigyor.
- Darilyn, ezt vedd magadra, és indulás haza!- nyomtam kezébe egy plédet, amit maga köré tekert.
 Otthon persze nem úszta meg szárazon ezt Darilyn.
- Hol jár az eszed?- szóltam hozzá.
- Nem tudom, én csak... Én csak nem bírtam magammal. Nagyon szerelmes voltam Dastinba.
- Mondtuk, hogy ez lesz, miért nem hittél nekünk?- tette ölbe kezét Andy.
- Most ugye felfogtad, hogy terhes vagy?- kérdeztem.
- Hagyjatok békén!- futott el.
- Darilyn gyere vissza!- mire kimondtam az utolsó szót, bezárkózott a mosdóba.
 Leültem egy kanapéra, mire Andy is mellém ült.
- Megoldjuk.- símította meg hátam, majd megcsókolt.

* Szereplők *

Marilyn Monroe, 19 éves

Szülővárosa: Kanada, Toronto

Andrew Dennis Biersack, 23 éves

Szülővárosa: Milwaukee, Wisconsin, USA 

Darilyn Monroe, 14 éves

Szülővárosa: Kanada, Toronto

Dastin Heels, 26 éves

Szülővárosa: New York, USA

Samantha Wood, 18 éves

Szülővárosa: New York, USA

Veronica Smith, 19 éves

Szülővárosa: London, UK

 A szereplők listája folyamatosan frissülni fog a blog részei szerint. Ha esetleg beugrana a képbe egy új szereplő, akkor megírom a rész végére, hogy lessétek meg a szereplős részt. :D

6. Rész

- Hogy mivan?(!)- emeltem fel hangomat.
- Így volt a legélvezetesebb neked is, és nekem is. Vagy... Öhm... Nem volt jó?- emelte fel szemöldökét.
- Egy cseppet elgondolkozhatnál, hogy mit tettél. Terhes leszek!- tettem ölbe kezem.
- Marilyn drága... Tizennyolc éves vagy. El tudunk vállalni egy gyereket.- vakarta meg tarkóját.
- De én még nem vagyok rá felkészülve! Istenem...- fogtam halántékjaimat, mire elkezdett kicsordulni pár könnycsepp a szememből.
- Nyugodj meg, még nem is biztos, hogy egyesült a magzattal! Majd elmész egy nőgyógyászhoz, és megtudjuk hogy mi van.
- Ez nem olyan egyszerű! Andy fogd már fel, hogy mit tettél!- idegeskedtem.
- Ha annyira nem kell neked az a gyerek vetesd el felőlem, és meg van oldva!- emelte fel hangját. Látszott az arcán, hogy komolyan beszélt...
- Dehogy vetetem! Normális vagy? Na jólvan nekem ebből elegem van, elpakolok és megyek nagyihoz.
- Vá-várj! Hogy jutsz el odáig?- dermedtek ki szemei.
- Elviszel. Gyerünk, kapd fel magadra ezeket a ruhákat és máris indulunk!- dobtam oda neki pár ruhát, majd bementem a mosdóba a dolgaimért.- Atyám... Mi fog történni velem?- néztem tükörbe, majd sóhajtottam egyet, és folytattam a pakolást.
 Rémes volt ez az érzés... Hogy tehette ezt Andy? Ha esetleg megkérdezi még megértem, hogy ezt csinálja, de így... Ennyire kell neki egy gyerek? Legyen hímnős és termékenyítse meg magát, aztán szülje meg ő. Összepakoltam gyorsan, majd kimentem a mosdóból. Megláttam Andyt, ahogy a tévét bámulja, és fekszik az ágyon.
- Mire vársz?- tettem kezemet a derekamra.
- Nem viszlek el.- mosolyodott el.
- Hát jó.- vettem levegőt, majd lementem a lépcsőkön, és kimentem a házból.

 * Andy szemszöge * 

 Talán nem kellett volna olyan durva legyek vele... Azért mégis el kellett volna vigyem. Tényleg ennyire megbántottam volna? Vajon most mit érezhet?
 Felálltam az ágyról, majd kinéztem az ablakon. Marilynt láttam meg, ahogy távolodik el a háztól. Gyorsan magamra vettem egy nadrágot, egy pólót, beleugrottam a cipőmbe, majd utána siettem.

- Marilyn várj!- futottam utána.


 * Marilyn szemszöge *

 Egyszer csak egy ismerős hangot hallottam meg a távolból. Andy volt az.
- Mivan?- fordultam meg.
- Figyelj... Sajnálom, hogy olyan durva voltam veled... Elvihetlek?- mutatta a kocsikulcsot a kezébe.
- Legyen...- forgattam szemeimet, mire ő meg akarta fogni a kezem.- Ne.- mondtam komoly fejjel.
- Hát okés... Szállj be!- nyitotta ki a kocsiajtót.

 Fél órán belül megérkeztem nagymamámhoz. Azért is megyek hozzá, mert neki bármit elmondhatok, bármikor. Meghallgat, és megért. Most is csupa finom dolgokkal várt, mintha tudná, hogy jövök.
- Marilyn drágám!- közeledett hozzám, majd megölelt.
- Nagyi! Úgy örülök, hogy látlak!- örültem.
- Ki ez a fiatal ember akivel jöttél?- nézett nagyi Andyra.
- Andy Biersack vagyok, huszonhárom éves. Egy kicsit összebalhéztunk, ezért hoztam el ide. Vagyis, ő akart ide jönni.
- Hát akkor jó helyre jöttél! Gyere beljebb drágám!- hívott be nagyi, majd rázárta az ajtót Andyra.- Nos, mi bánt kicsi Mary?
- Hogy is mondjam... Andyval megtörtént ma este, és hát... Nem volt óvatos.- húztam el a szám szélét.
- Szent Ég! Akkor terhes vagy?- aggódott nagyi.
- Valószínűleg...- vontam meg vállam, mire nagyi a kezembe nyomott egy csésze forró teát.- Majd megoldom valahogy...
- Anya tudja?- kérdezte.
- Igen, szerintem tudja.- néztem fel az égre.

 Pár perc elteltével kicsit elfáradtam, úgyhogy eldöntöttem, hogy lefekszek pihenni egy kanapéra. Kerestem egy puha takarót, egy párnát, majd kényelembe helyeztem magam. Mivel nagyinál mindig kellemesen meleg van a házban, ezért hamar elaludtam.

 ~ 12:34 a.m. ~ 

 Elég jól aludtam aznap este ahhoz képest, hogy mik történtek. A felkelésem után rögtön nagyi kedveskedett.
- Jó reggelt Mary, mit szeretnél reggelizni?
- Bármit, csak kaja legyen. Tényleg, rohadt éhes vagyok.- fogtam a hasam.
 Nagyinak fóbiája, hogy mindig hamar elkészíti a kajákat, és még finomak is. Most laskával, és hússal kínált meg, amit hamar meg is ettem.
- Figyelj kedvesem, ha akarod menj vissza ahhoz a fiúhoz, és beszéljétek meg ezt az egészet. Nem tudsz nélküle élni egy gyerekkel, és én se tudok már sokáig segíteni benne.- fogta meg kezem nagyi. Szeretek hozzá jönni, mert mindig amikor mondok neki valamit, -rosszat vagy jót -, nem leszíd és megfenyeget, hanem próbál javítani a helyzeten. Nagyi mondottjait én helyeseltem, ezért kezdtem kieszelni valamit, amivel hozzá tudnék jutni. Gondoltam, írok neki egy sms-t.

 * Andy szemszöge * 

 Egész éjjel nem aludtam, csak zongoráztam egy szerelmes dalt, és közben kinéztem az ablakon azt várva, hogy Marilyn jöjjön vissza. El sem tudom képzelni, hogy mit tettem. Vállalom a felelősséget a gyerekért, ha tényleg terhes lesz. Nem vetetheti el, ez szent. Nem tudom mire gondoltam éppen. Talán le voltam sokkolva, és nem tudtam szépen visszaválaszolni.
 A nagy depizésem közepett megcsörrent a telefonom.
- Marilyn az. Hála az égnek!- kaptam kezembe a telefont, de csalódtam. A számlámról kaptam sms-t.- A francba!- dobtam az ágyra a telefont, majd a fejemet a falnak dőltöttem, és a kezemmel pedig vertem a falat.
 Hihetetlen, de a stresszes kedvem közbe elkezdtek kicsordulni a szememből a könnycseppek. Tényleg szerettem Marilynt, és most ezt tettem. Még mindig nem tudom felfogni, hogy örüljek-e, vagy ne. Szerintem, ne...
 Megint meghallottam a telefonomat, de mostmár nem néztem meg. Pár perc múlva egy kicsit lelkiismeretfurdalásom lett, hogy nem pislantottam meg a telefont, ezért megnéztem. Mostmár tényleg Marilyn volt az. Azt írta, hogy menjek érte. Ahogy kívánta, felöltöztem, majd egyből el is indultam érte.

 * Marilyn szemszöge *

 Unatkoztam, ezért ledőltem megint, és elkezdtem kapcsolgatni a tévét. Eközben, megcsörrent a telefonom. Darilyn hívott.
- Szia hugi! Mi a gond?- mondtam.
- Neked felveszi anyu a telefont? Én már kezdek aggódni érte.- mondta Dodo, mire én elhalkultam. Nem akartam neki elmondani az igazat.- Hahóóó, Marilyn itt vagy?
- Figyelj... Majd elmondom kicsit később, most nem érek rá. Jövök érted a suliba, puszi!- nyomtam ki a telefont, mire megérkezett Andy. Felvettem a papucsomat, egy pihe-puha kardigánt, majd kitrappoltam az udvarra.
- Marilyn! Kérlek bocsáss meg, nagyon sajnálom amit tettem. Figyelj, segíteni fogok neked, és felneveljük együtt majd a gyereket. Nem akartam veled olyan durva lenni, nagyon sajnálom. Nem tudom hol járt az eszem.- ölelt meg szorosan.
- Rendben.- mosolyogtam.- El kéne menjünk Darilynért a suliba, és hazavinni hozzád. Ugye nem okoz problémát?- emeltem fel szemöldökömet, és mosolyogtam.
- Nem, nem igazán.- rázta meg fejét, majd bepattant a kocsiba, és elindultunk.
 Kissé hosszú volt az út, mivel a nagymamám a város végében lakott, egy kis falucskában. Mindegy, legalább megkérdeztünk.
- Szia Marilyn és izé akivel csókolózott múltkor Marilyn!- integetett Darilyn.
- Dodo, ő Andy. Nem pedig izé. Pakolj be, és indulunk is.- irányítottam a kocsi fele, majd elindultunk haza.
- Na? Valami hír anyuról?- kérdezte Dodo, mire én ránéztem Andyra, és egy fejrázással "megbeszéltük" ezt.
- Otthon elmondom, okés?- néztem hátra.
- Miért megyünk másik irányba hazafele?
- Mert az a "haza" már nincs meg. Andyhoz megyünk.- fújtam, majd láttam, hogy meg akar szólalni.- Azt is elmondom otthon.- ahogy kimondtam az utolsó szót, Andy leparkolt a szokásos helyre, majd elsétáltunk a házig.
- Na elmondod végre?- idegesített.
- Anyu meghalt!- dermesztettem rá a szemeimet.
- Hogy mivan?(!)- kezdett el sírni.- Hogy? Mikor? Miért?
- Andynak van, legalább is volt egy fő ellensége, akit Dastinnak hívnak. Ő úgy akart bosszút állni Andyn, hogy rajtam áll bosszút, azaz anyun. Megölte.
- Atyám...- ült le a kanapéra, majd elkezdett zokogni.
- Nyugi... Nyugodj meg.- nyugtattam.             (xdd)
- Na és mi van a házzal?- nézett rám könnyes szemekkel.
- Felgyújtottuk.- feleltem.
- Még jobb...- folytatta a pityergést.
- Darilyn, tudom mit érzel. Én is átéltem. Ha akarod, itt hagyhatunk, és...- mondta Andy, mire én közbe szóltam.
- Hogy hagynánk itt? Már csak mi maradtunk neki.- mondtam egy kissé komoly hangal, mire megsímítottam a hátát Darilynnek.

5. Rész

 A hangja a lövésnek. Lélegzetelállító volt. Nem is ismertem még annyira jól azt az embert, és meggyilkoltam? Mi van velem? Szinte összeestem a padlón.

- Istenem. Mit tettem?- dermesztettem ki szemeimet.

- Azzal, hogy megölted őt, életeket mentettél.- nyugtatott Andy. 

- De, akkor is. Sosem hittem volna azt, hogy embert fogok ölni.- potyogtak ki könnycseppek a szememből.

- Bosszút álltál rajta. Ez így volt a helyes. Most menjünk, hagyjuk itt őket.- mondta Andy, majd kivezetett a házból.- Gyújtsuk fel a házat.
- Mivan? Miért?- döbbentem meg.
- Hogy ne jöjjenek ki onnan többé.- nézett komoly fejjel a házra.
- Hát... Rendben.- "nyőgtem" ki.
 Andy elővette az öngyújtóját a zsebéből, majd meggyújtotta a háznak az egyik részét, amelyik fából volt.
- Szerintem ez nem pont a legjobb ötlet.- vettem levegőt.
- Miért?- egyenesedett ki.
- A zsaruk a környéken vannak. Na meg, a házunk másik oldalán van egy kijárat a kertbe.
- Basszus... Mindegy, menjünk!- fogta meg kezem, majd elindult az autó fele. Meglepően komoly volt most az egyszer a hangja, hisz tényleg szörnyű dolgok történtek. Beültünk az autóba, majd Andy egy epikus kanyart vett be, és elindult.
- Szerinted... Jó ötlet volt ez?- néztem rá.
- Gyilkolni sosem jó ötlet.- koncentrált az útra.
- Akkor... Miért kértél meg rá?
- Figyelj Marilyn. Vedd úgy, hogy értem tetted. Nekem is elvették a szüleimet, most neked is. És te álltál rajtuk bosszút. Így az igazságos, nem?
- Hát... De. De azért még mindig nagyon rosszul érzem magam.
- Mindenki szörnyen érezné magát ebben a helyzetben, nyugi.- mosolyodott el kissé.
 Az út rövidnek telt, mivel matt sokk voltam, és gondolkoztam mindenen. Bementem a házba, levettem a dzsekimet, majd felültem az ágyra törökülésben, és elkezdtem gondolkodni.
- Jól vagy?- dőlt neki az ajtófélfának Andy.
- Azt hiszem.- túrtam hajamat a fülem mögé.
- Figyelj. Totál megértem, hogy mit érzel most. És ez teljesen normális. Garantálom, hogy el fog múlni hamar.- térdelt le elém.
- És ha nem?- "drámáztam".
- Egyszer csak túl kell tenned magad ezeken, főleg ha én itt vagyok neked. Felvidítalak, a kedvedben járok, mindent megteszek, hogy jól érezze magát a...- vett egy mély levegőt.- Szerelmem.- puszilta meg kezem, mire én ráugrottam, majd elkezdtem csókolgatni.
- Szerintem megyek zuhanyzok egyet. Talán attól jobban fogom érezni magam.- mosolyogtam, majd bementem a mosdóba.
 Kiengedtem a hajam, levettem a ruháimat, majd megengedtem a vizet. Iszonyú jó volt érezni a vízcseppeket, ahogy lecsorognak a testemen. Minden "öreg" gondolatom egyszer csak elszivárgott. Egyszer csak, két kezet érzek a derekamon. Hátrafordultam, majd megláttam Andyt egy szál boxerben. A kezeimet a vállára tettem, majd fejemet a mellkasára hajtottam. Hirtelen eszembe jutott, hogy nincs rajtam egy szál ruha se, és hogy pucéron állok Andy előtt. Egyből megugrottam picit, és kezdtem takargatni magam.
- Ne legyél szégyellős, mostmár mindegy. Előbb-utóbb úgyis beállítottál volna elém ruha nélkül.- kezdte harapdálni ajkaimat, mire én hagytam magam. Éreztem, ahogy forró és édes ajkai az enyémhez tapadnak. Éreztem, ahogy összeér kissé az állunk és a homlokunk.
 Hosszas romantikázásunk után lassacskán eltávolodtunk egymástól. Mintha tudta volna, hogy mikor akarom, hogy fejezze be, és szálljon ki a zuhany alól. Ahogy kiment, előkapott egy törölközőt, majd a haját kezdte szárítani vele. Nyomát követtem én is. Ahogy az irányt az ajtó fele vette, elővettem én is két törölközőt. Egyiket a testem köré tekertem, a másikat pedig a hajamra tettem. Ezek után bementem a hálószobába, majd elővettem egy alsóneműt. Gyorsan magamra kaptam, majd leültem az ágyra, és néztem a tévét.
- Jobban vagy már?- mosolygott rám Andy.
- Meglepő, de igen.- tettem fejemet a vállára.
- Na látod. És szerintem ettől teljesen jól leszel. Gyere!- hívott maga után.
 Mikor levezetett a nappaliba, azonnal kiderjedtek a szemeim. Valami csodás dolgot láttam akkor. Egy meseszép ágy, mellette egy asztal gyertyákkal és pár virággal.
- Andy... Ez-ez... Ez gyönyörű! A virágok, az asztal, a hangulat, és-és-és minden. Elképesztő!- dadogtam össze-vissza.
- Látod? Mondtam, hogy tetszeni fog.- mondta, majd leült az ágyra. Oda sétáltam én is, majd lefeküdtem mellé, mire ő átkarolt.
 Érdekes volt ez a nap. Szörnyű, de mégis csodálatos... De még érdekesebb lett, amikor...
- Mit szólnál, ha... Ma este... Hogy is mondjam. Megtörténne az a bizonyos dolog?- jelent meg arcán egy kaján vigyor.
- Hűha Andy... Nem-nem is tudom hogy mit mondjak erre. Talán még meg kéne gondoljam.- bólogattam.
- A szeretkezés azért szeretkezés, mert azok csinálják, akik szerelmesek egymásba. Ezt nem meggondolni kell, hanem érezni, és csinálni. Na?- emelte fel szemöldökét.- Nyugi, nem fog fájni.- puszilt arcon.
- Hát... Rendben.- vettem egy mély levegőt, mire ő ölébe kapott, majd felvitt a hálószobába.- Ez most feltétlen muszáj volt?- mosolyogtam.
- Hagyomány tisztelő vagyok.- mosolygott rám, mire elkezdett közeledni felém, majd megcsókolt.
 A csókolózásunkat megszakítva Andy lassal netett az ágyra, majd levette rólam a ruhákat lassan, majd én is róla. Aztán rám mászott, és elkezdett csókolni, mire vettem egy nagy levegőt... Picit féltem.
- Nem fog fájni, ígérem.- harapott ajkaimba, mire "becsúsztatta". (Ezt itt nem tudtam másképp megfogalmazni. XD)
 A szeretkezésünk közben ajkaink nem választódtak el egymástól. Néha-néha egy pöcsnyi nyögés hagyta el szánkat. Kicsit hosszas dolgunk után leállt Andy.
- Nagyon fájt?- nézett rám.
- Kissé...- pusziltam meg.- Ugye óvatos voltál?- mosolyogtam rá.
- Nem... Nem igazán...- húzta el a szája szélét.


 Hűhaaa ez a rész kicsit perverz, nem?:P Azért gondolom tetszett mindenkinek, és bocsi, hogy ilyen későn jött ki. Mármint, kijött egy ötödik rész még ez előtt is, de az nem volt jó, nem tudtam tovább folytatni, ezért gondolom kitörlöm, és megírom teljesen másképp. Az én szemszögömből így szerintem sokkal jobb, izgalmasabb, hosszabb, és érdekesebb is. Nem?:D

4. Rész - Embert öltek, embert öltem...

 Ahogy Andy mondta, amikor elmentek a többiek besétáltunk az erdőbe. Magunkkal vittünk egy plédet, ha esetleg le akarnánk ülni valahova. Megtaláltuk a megfelelő helyet a kis romantikázásunkhoz, a város szélén.

 Leterítettük a plédet, majd leültünk rá. A fejemet Andy mellkasára dőltöttem, mire ő hátulról átölelt. 

- Biztos jó ötlet ez?- kérdeztem.

- Micsoda?

- Játszani a keményeket. Egyszer nem lesz ennek jó vége.

- Azt csináljuk, ami a mi szempontunkból jó, ugye?

- Igen, de azért csak van egy csepp bűntudatom.- feleltem. 

- Asszed' nekem nincs? Sajnos ez mindenkinél előfordul.- fogta meg kezem.

 * Andy szemszöge *

 Kissé be volt borulva az ég, és csepergett az eső. De ez nem a legrosszabb dolog. Itt van Dastin és a bandája.

- Máris esik az eső? Alig, hogy ideértünk.- mondta Marilyn.

- És itt is az ideje, hogy menjünk.- néztem rá Dastinra. Szinte farkasszemet néztünk egymással.

- Andy, mi a gond?- tette kezét a mellkasomra. 

- Ő a gond.- mutattam Dastinra, majd közelebb húztam magamhoz Maryt. 

- Ő meg ki a fene?- kérdezte.

- Dastin, és a két haverja: Alex és Matthew.- feleltem.

- Alex? Ő lenne az?- mondta.

- Kicsoda?

- Ő volt az exem, akivel majdnem elveszítettem. Részegek voltunk. 

- Hát most megtaláltak, menjünk.- rántottam magam után Marilynt. 

- Mit akarnak tőlünk?- kérdezte.

- Az most hosszú történet lenne, be kell keveredjünk a nyilvánosság elé, vagy külömben...

- Külömben mi lesz?

- Csak gyere.- vezettem Marilynt, de Dastinék utolértek.

- Nocsak-nocsak. Andy Biersack és a kis barátnője?- kérdezte Dastin, majd közeledett Marilynhez.

- Közeledj a saját barátnődhöz, ne hozzám!- kevert le neki egy nagyot Marilyn.

- Szép húzás volt!- mosolygott rám Andy, mire Dastin megfutamodott Mary felé. 

- Neked meg mi a fasz bajod van Dastin? Fogd vissza magad!- fogta le Dastint Alex.

- Mert ő ki neked?- ordított. 

- Az exem! Hagyd békén.- felelte. 

- És még érzel iránta valamit? Fogd már fel, hogy az ellenséggel van! Tedd túl magad ezen.- szabadult ki kezei közül Dastin.

- Kösz Alex, innentől szerintem átveszem én a védelmet.- néztem rá.- Menjünk Marilyn.- szóltam.

- Kell nekem az a csaj. Nem megy sehová!- ment Marilyn után.

- Süket vagy hogy nem vagyok senkid?- ütötte le a földre Dastint. 

- Ez is szép volt! Honnan tanultad ezeket?- kérdeztem.

- Kiskoroman tanultam karatézni ilyen esetekre.

- Ezt még nem uszod meg szárazon Biersack.- fogta vállát Dastin. 

- Nem fogod elvenni tőlem Marilynt is. De neked van barátnőd, ugye keménység cicája?- kérdeztem, majd felnevettem.

- Ne bántsd már szegényt, ki tudja még mennyi ideje van hátra. Nézd meg, hogy megsérült.- mutatott Marilyn Dastinra, majd elmentünk.

* Marilyn szemszöge * 

 Lassan mentünk visszafele a sátrakhoz. Egyikőnk se szólalt meg, csak sétáltunk, sétáltunk és sétáltunk. Mi volt ez? Kik voltak ezek és mit akartak? Csak ezek a kérdések merültek fel bennem. Egyszer csak, amikor közelebb mentem Andyhoz, összeértek a kezeink, mire ő megfogja a kezem, és rányom egy puszit. 

- Nincs kedvem itt lenni. 

- Nekem se, nyugi.- dugta zsebre kezét Andy. 

- Nem lépünk le innen holnap?- álltam elé, majd az ingén a gombokat kezdtem piszkálgatni.

- Nem.- nézett rám.

- Miért nem?- kérdeztem kíváncsiskodóan.

- Dastinék miatt... Bosszút akarok rajtuk állni. 

- Mégis miért?- ültem le a sátorba. 

- Mikor kicsi voltam, apám és Dastin apja mindig rosszba voltak egymással, ameddig meg nem ölte az apámat.. Azután már csak anyám maradt nekem, de őt pedig megerőszakolták, és a depresszióba belehalt. Én próbáltam védeni, olyan akartam lenni kissebb koromba mint apám. Ezért is vagyok most ilyen védelmező-bántalmazó. Azután nagymamámnál éltem, bújkáltunk előlük. És most pedig összeszedtem magam, és eldöntöttem, hogy az utódjain állok bosszút. 

- Ez szörnyű... De,-de mégis csodás. 

- Csodás? Csodás hogy megölték a szüleimet?- csorgott ki egy könnycsepp a szeméből.

- Nem.- mentem közelebb hozzá, majd megfogtam a kezét.- Csodás az, hogy te megtanultál mosolyogni akkor is, ha elvesztetted a szeretteidet.- csókoltam meg. 

- Ennyit a macsóságomról és a férfiasságomról. A kemény gyerek elkezd sírni. Tök gáz, nem?

- A kemény gyerekeknek is vannak érzelmei, ez teljesen normális ebben a helyzetben. Mostmár értem, miért nem beszéltél a szüleidről kiskorodban.

- Igazából azért nem beszéltem róluk, mert akkor nem tudtam, hogy ők meghaltak. Óvodás koromban még nagyanyám nem mondott el ilyeneket. 

- Értem...- fogtam még mindig a kezét. Láttam, ahogy szenved. Láttam, ahogy fáj neki ez a sors. Kegyetlen világ...- Figyelj Andy, ha szeretnéd, segítek bosszút állni rajtuk.- ajánlottam fel neki.

- Hogy? Úgy, hogy embereket ölsz? Marilyn ezt én nem hobbyból csinálom!- emelte fel hangját. 

- Figyelj. Csak én maradtam neked, akiben megbízhatsz és akit szerethetsz. Ennyit már csak megtehetek érted.

- Lejáratod magad a szüleid előtt. Ne tedd ezt, boldogulok egyedül is.

 Kintről nagy nevetéseket hallottunk.

- Fogjátok már be!- bújt ki félig a sátorból Andy. 

- Marilyn jobb lenne ha hazafutnál és védenéd anyádat, mert rá vadásznak Dastinék.- nevetett Sam és Vera.

- Hogy mivan? Ti elmondtátok neki hol lakok?- mentem oda Samékhez.

- Bocsi de egy egyességet kötöttek velünk: Megyünk velük egy körre, és cserébe elmondunk mindent rólad.

- Utálatos kurva!- csapta le földre Samet Andy.

- Andy, azért ne durvulj így be.- nyugtattam.

- Anyád sorsa a mi kezünkben van ezek miatt a ribancok miatt, hogyne durvulnék be? Pakolj össze gyorsan, és induljunk!- kapta fel magára a dzsekiét. 

 Alig bírtam lábra állni. Színtiszta bunkóság. Hogy tehettek ilyet? 

~ 18:46 p.m. ~

  Már majdnem odaértünk. Andy most meglepően gyorsan vezetett, még a sebességi határt is átlépte. 

- Láttad útközben Dastinékat?- kérdeztem, majd egy kicsit könnyezni kezdtek. 

- Nem. Reméljük lehagytuk őket, nem pedig ők előztek meg minket. 

- Nem hagyod, hogy megöljék, ugye?- néztem rá könnyes szemekkel, mire ő megállt a piros stoplámpánál.

- Nem.- csókolt meg, majd elindult a zöld lámpánál, majd leparkolt a ház előtt.- Basszus! Megelőztek.- ordított fel.

- Ne! Nem lehet igaz!- fakadtam sírva. 

- Gyere, menjünk be a házba, nézzük meg mi történt.- kapott ölébe, hisz én fel se bírtam állni. 

 Felmentünk a szobába, ahol anya feküdt a földön, mellkasa csupa vér. 

- Ne! Anyu!- rohantam oda hozzá.- Anyu hallasz engem? Anya kérlek mondj valamit!- rángattam. 

- Vége a játéknak Biersack.- mosolygott Dastin.

- De neked is!- ordítottam, majd ráugrottam, és alaposan visszaadtam neki, amit anyámmal tett. 

- Marilyn én elintézem Dastint, te addig Matthewet és Alexet!- vette át az "irányítást". 

 Alex kezéből könnyű kikapni bármit. Most épp egy pisztoly volt a kezében, ezért megpróbáltam elvenni tőle, de abban a pillanatban kordában tartani Matthewet is. Mikor sikerült kiszednem a pisztolyt Alex kezéből, Andy ezt mondta:

- Megölöd?- fogta le Dastint, akinek a szájából vér ömlött.- Meg tudod csinálni.- mosolygott.

- Rendben. A játék befejeződött Dastin.- szegeztem fejéhez a pisztolyt. Látta, hogy kissé félve fogom a pisztolyt.

- Ne! Ne ölj meg! Anyád üzen neked valamit.- ahogy kimondta az utolsó szót, leengedtem a pisztolyt.

- Ne hallgass rá Marilyn, ne hallgass rá! Ezt játszotta el apám halálakor is!- emelte fel kicsit a hangját Andy. 

- Miért hazudsz?- húztam el szám szélét, majd lőttem egyet. Minden hang elhalkult a háttérből, és mindenki Dastint nézte.

 Uhh soooo creepy, huh? :D 

 Remélem tetszett nektek ez a rész, nem sikerült túlságosan hosszúra szerencsére. Hagyjatok pár kommentet, ha szeretnétek! ^^ 

3. Rész

~ Másnap reggel, 9:53 a.m. ~
 Borzasztóan jól aludtam valamiért az életem "hercege" mellett. Kipihentem magam. Felültem az ágyon, majd megrendeztem a hajam. Eközben felkelt Andy is, majd én odahajoltam hozzá.
- Csinálj nekem egy szendvicset.

 Ahogy mondta, én a konyha felé vettem az irányt, és elkezdtem művelni a szendvicset. Hirtelen, megcsörrent a telefonom. Anyu volt az. 

- Szia anyu! Miért hívtál?

- Hogy miért hívtalak? Azt beszéltük meg, hogy legkésőbb hajnali háromkor itthon leszel kisasszony! Ezért szobafogság egy hétig, de megduplázom.

- Mármint két hét?- kérdeztem megdöbbentve.

- Mostmár négy! Imádom ezt a játékot. Gyere haza azonnal! 

- Most nem tudok, mert...

- Marilyn Monroe-nak nincs lehetetlen! Húsz perc múlva ha nem vagy itthon, nem tudom, hogy mit csinálok veled.

- Az jó ha nem tudod, addig is élek!- nyomtam ki a telefont, majd elkezdtem számolni a hátralevő időmet. 

 A vitatkozás közben megcsináltam Andy szendvicsét, majd felvittem neki a szobájába. 

- Kivel beszéltél?- kérdezte, majd elvette a tányért. 

- Anyuval, aggódik értem.- ültem fel az ágyra törökülésben. 

- Meddig élhetsz még?- nevetett diszkréten. 

- Még tizenhét perc. Szerinted mit csináljak?- emeltem fel szemöldökömet. 

- Mondjuk, maradj itt velem, és szórakozunk egy kicsit.- hajolt felém. 

- Nem...- ráztam meg egy kicsit a fejem.

- Mi nem?

- Nem fogunk szórakozni.- húztam el a szám szélét. 

- Miért? Csak nem félsz?- nézett rám bociszemekkel. 

- De... De félek! Sosem csináltam még, az az igazság.

- Akkor örülj, hogy velem veszíted el.- mondta.

- De te nem érted. A "barátaim" kurvák, és ha nem játszom nekik a menő csajt akkor meg kiközösítenek. Ha megtudják, hogy még mindig szűz vagyok, akkor megutálnak. 

- Akkor miért barátkozol velük?- nézett rám.

- Nem barátkozok... Ők szálltak rám még kilencedik osztály elején, hogy milyen egy félénk lúzer vagyok. Azután kitaláltam, hogy hazudok nekik, és úgy talán leszállnak rólam. De inkább barátként tekintenek most rám. Nem úgy sült el, ahogy gondoltam. 

- Várjál csak, hogy értsem meg: ha szűz vagy, akkor pancsernek vesznek, ha pedig nem és menő vagy akkor a világ legjobb barátnőjének? Ezek milyen fajba tartoznak? 

- Ne értsd annyira félre. Ne úgy vedd, hogy csak játszom a stílusomat. Csak a nem szűz lányt játszottam meg. 

- Hát, elég jól sikerült. Én eddig is tudtam, hogy még mindig szűz vagy. 

- Honnan?- meredtek ki szemeim.

- Te is úgy viselkedtél volna mint Sam. Rámhajtottál volna egyből, már vennéd le rólam a ruhákat. Épp ezért is kedveltelek meg téged ennyire.- karolt át, majd abban a szempillanatban megcsörrent a telefonom. 

- Anyu az. 

- Ne vedd fel!- szólt.

- Szia anyu. Figyelj, nemsokára otthon leszek, csak elmentünk Verával és Samel egy kajáldába. Megígérem, hogy sietek haza!- nyomtam ki a telefont. 

- Tényleg haza akarsz menni?- vitte le kissé a hangját. 

- Elengedsz?- drámáztam.

- Igen. 

- Ugye ezt nem gondoltad komolyan? Jössz te is velem!

- V-v-várj! És mit mondunk, ki vagyok?

- Az igazat! Ha elfogadja a kapcsolatunkat ha nem, nem mész el nélkülem boltig se.- pusziltam arcon, majd előkaptam pár ruhát, és elindultam a mosdóba felöltözni. 

 Hamar elkészültünk. Andy megivott egy kávét gyorsba, azután el is indultunk a házam fele. 

- Biztos jó vége lesz?- kérdezte. 

- Bízz bennem. Anyu sok mindent elnéz, és sok mindent megért.

- Jah, veszem észre, azért csapott olyan nagy botrányt a telefonba. 

- De azt azért, mert nem mentem haza amikor mondta. 

 Andy gyorsan vezetett, gyorsan hazaértünk. Becsengettem.

- Oh kislányom!- tette kezét az arcomra.- Nincs semmi ba...- vett egy kis szünetet.- Ő kicsoda?- súgta.

- Anyu, ő itt Andy az új évfolyamtársam. Eléggé összebarátkoztunk a bulin, ezért gondoltam nem baj ha itt lesz egy kis ideig. 

- Nem, persze, hogy nem baj.- nézte farkasszemekkel Andyt. 

 Felmentünk a szobámba, becsuktam az ajtót, majd Andy így szólt hozzám:

- Nem úgy volt, hogy az igazat mondjuk?- emelte fel picit a hangját. 

- De, de meggondoltam magam.- mondtam.

- Nem mersz felvállalni a családod előtt?- mondta gúnyosan, miközben kinyújtotta a nyelvét.

- Anyu előtt soha. Még mindig én vagyok anyuci áldott pici gyermeke.- tettem kezemet ölbe. 

- Most, hogy nincs itt senki, kaphatok egy csókot nem?- állt fel, majd egy kaján vigyor jelent meg az arcán. 

- Hát... Igen.- ugrottam rá, majd megcsókoltam. Hirtelen azt hallottuk, hogy kinyílik az ajtó. Abban a szempillanatban megugrottunk.

- Marilyn te meg mit csinálsz? Anyu!- ordított Darilyn.

- Dodo shh!- csitítottam el.- Adok neked harminc dolcsit ha nem szólsz erről anyunak.- hajoltam oda hozzá.

- Negyvenöt!- mosolygott.

- Rendben, te kis csóri. Na most menj!- küldtem ki a szobámból.

- Jól üzletel a húgod!- nevetett. 

- Néha túl jól.- dőltem neki az ajtónak.- Elintézek valamit, addig maradj itt.- mentem ki a szobámból remegő kézzel.- Oké Marilyn. Meg tudod csinálni. Hisz csak két hétről lenne szó. Nem nagy ügy.- bíztattam magam. 

 Lementem a nappaliba, ahol anya teregetett. 

- Anyu! Elfelejtettem mondani, hogy megyünk az osztállyal kirándulni két hetet,

- Igen? És hova, mikor, hánykor?- teregetett tovább.

- Hegyekbe megyünk sátorozni, holnap reggel tízkor. 

- Kötelező menni?- kérdezte.

- Igen.

- Miért?

- Meeert... Tanulmányozzuk a természetet, igen, és abból majd írunk dogát. 

- Rendben. Pakolj össze gyorsan!- mondta anyu, majd én indultam fel a szobámba. 

- Na mi történt?- kérdezte Andy.

- Azt mondtam anyunak, hogy kirándulni megyünk 2 hétre az osztállyal a hegyekbe.- ahogy kimondtam az utolsó szót, megcsörrent a telefonom.- Sam hív. Vegyem fel?- kérdeztem.

- Vedd. Mond meg neki az igazat, max majd én is belekeveredek.- kacsintott rám Andy.

- Szia Sammy! Mi az?

- Mary! Képzeld, holnap sátorozni megyünk az osztállyal! Hát nem csodálatos? 

- De, nagyon csodálatos.- mondtam lehangolóan.

- Na csak ennyit akartam közölni veled. Na és mi van a pasiddal? Megtörtént már?- kérdezte.

- Sam. Te és Vera ribancok vagytok, én pedig nem. Szóval inkább mellőzd ezeket a kérdéseket. Oké?

- Szóval nem dugtatok még?- nevetett, majd Andy kikapta a telefont a kezemből.

* Andy szemszöge *

- Ide figyelj Sam. Kicsit Jézusnak képzeled magad, hogy bárkit lenézel aki nem felel meg az elvárásaidnak nem? 

- Anderson drága, ne sérts meg ennyire. Nem vagyok istenhívő.

- Az nem az én bajom. Legyél szíves ne keveredj bele többet Marilyn életébe Meglesz?- nyomtam ki a telefont.- Tessék a telód!- nyomta a kezembe.

* Marilyn szemszöge *

- Köszi Andy, sokat segítettél.- öleltem meg. 

- Inkább a bőröndödet öleld, hogy férjen bele minden ruhád, ne engem.- nevetett. 

- Jó de akkor segíts ölelgetni, mert nem vagyok annyira erős azért.

 A gardróbom felét bele akartam nyomorítani egy bőröndbe. Cipők, alsóneműk, ruhák, pólók, nacik, sminkkészlet... 

- Nem kell ennyi dolgot hozz hozzám!- nevetett.

- De, ööö... Nem úgy volt, hogy kirándulni megyünk akkor?- kérdeztem.

- Hát, rendben. Tudod, hogy én engedlek.

- Én meg nem engedlek el téged. Te is ott maradsz, nem?- közeledtem hozzá.

- Nem.- vitte le a hangját, mire én egy meggyőző csókkal meghódítottam.- Vicceltem, csak hiányzott már a bűvös csókod.- mosolyodott el.

- Nem vicces!- löktem meg. 

 Andyval könnyebben megoldottam a pakolást. Ahogy készen lettem, Andy levitte a bőröndömet, miközben én anyuval beszéltem. 

- Készen vagyok anya!- ordítottam.

- Rendben, de hova mész?- kérdezte.

- Andyhoz, segítek neki összepakolni.

- Rendben, de legkésőbb tízkor este legyél itthon. 

- Ezzel kapcsolatosan... Nála akarok aludni este.

- Otthon vannak a szülei?- kérdezte anyu.

- Nincsenek.- nézett Andy komoly fejjel anyura.

- Mary nem lehetsz otthon egyedül egy fiúval!- húzott vissza.- Ki tudja milyen trükköket vet be.- suttogta. 

- Anyu, nyugi. Andy a legmegbízhatóbb fiú akivel eddig találkoztam. Nem lesz semmi bajom.

- Vigyázok rá, Miss Monroe. Garantálom, hogy mellettem lesz a legnagyobb biztonságban.- karolt át Andy.

- Úgy legyen.- ment be a szobájába, majd mi elindultunk a kocsi felé. 

- Szép húzás volt.- mosolyogtam Andyra. 

- Csak az igazat mondom.- szállt be a kocsiba. 

 Amikor megérkeztünk a házhoz, Andy elővette a csomagtartóból a bőröndömet, majd felvitte a hálószobába. Az ő holmijait egy kisebb táskába pakolta bele.

- Egy ilyen picur táskába akarod tölteni a következő két hetedet?

- Nekem elég ennyi ruha is, elvégre fiú vagyok.- tevékenykedett tovább.

- Férfi.- tettem kezemet a csípőmre.

- Nőőő.- mutatott a nagy bőröndömre, majd dermesztette rám szemeit, mire elnevette magát. 

 Ez a nap is hamar eltelt szerencsére. Ahogy elpakoltunk mindent, és készen voltunk, lefeküdtünk aludni. 

~ 08:56 a.m. ~

- Jó reggelt Marilyn!- húzta el a sötétítőket Andy.

- Még pár perc és felkelek.- tettem a párnát a fejemre. 

- Sietnünk kell, szóval siess!- ült le mellém, majd arcon puszilt.- Ha lenne kedvem ma este a sátorban felizgulni, és megengedem hogy rám mássz és csókolgass, akkor felkelsz?- "alkudozott", mire én abban a szempillanatban kipattantam az ágyból, majd a mosdó fele vettem az irányt. Megfésülködtem, megmosdottam, majd felöltöztem. Ameddig én elkészültem, addig Andy is, és elkészítette a reggelit. 

- Remélem szereted a tükörtojást mert az a reggeli!- tette elém a tányért. 

- Olasz tükörtojás?- kérdeztem.

- Az ám.- mosolygott.

- Szuper vagy Andy, pont az a kedvencem!- kezdtem el falni a reggelimet. 

 Ahogy megreggeliztünk, bepakoltunk mindent a csomagtartóba, majd elindultunk a suli felé, ami egy kicsit hosszú út volt, mert Toronto másik végébe lakik Andy. 

- Kicsit izgulok...- néztem Andyra. 

- Miért?- nézett rám, majd tekintete visszacsúszott az út fele. 

- Sam és Vera miatt. Vajon...- nem tudtam befejezni a mondatomat, mert Andy megszakította:

- Miattuk ne aggódj. Messziről elkerüljük majd őket. Ha pedig nem sikerülne, mint mondtam, én megvédelek.- mosolyodott el, majd leparkolt a suli előtt. 

 Mindenki minket nézett, látszódott a fél osztályon, hogy meglepődött fejük van, amiért egy ilyen autóval jövök és egy ilyen fiúval.

- Tudod, hogy mindenki minket néz?- mentem közelebb Andyhoz. 

- Nem, az a srác nem. Az csak épp idenézett.- mutatott az egyik fiúra. 

- Rendben diákok! Két perc múlva pontosan tíz óra lesz. Mindenki, felszállás a buszra!- intett a busz felé az osztályfőnököm, de mi nem hallgattunk rá.- Monroe kisasszony ez magának is szól!- mondta az osztályfőnök.

- Nem, neki nem szól.- állt elém Andy.- Szerintem jobbat tenne mindenkinek, ha Marilyn az én autómmal menne.- nézett rám. 

- Rendben, de aztán el ne tévedjenek fiatalemberek!- szállt fel a buszra az osztályfőnököm.

 Beszálltunk az autóba, majd megvártuk, ameddig elindul a busz, hogy tudjuk követni. 

 Két és fél óra alatt odaértünk, majd ahogy megérkeztünk, megkerestük magunknak a megfelelő helyet egy erdőben a sátorhoz. 

- Itt jó lesz?- mutatott egy kisebb üres helyre.

- Nem. Samék sátra mellett van.- húztam el a szám szélét, majd kerestem tovább helyet. 

- Ez tök jó hely lenne, meg amúgy is. Mi baj lenne ha mellettük sátoroznánk le?- kérdezte Andy.

- Azt beszéltük meg, hogy messziről elkerüljük őket, nem emlékszel?- néztem rá. 

- Akkor ott?- választott egy másik helyet a kajálda mellett. 

- Ott jó lesz, nem fúj annyira a szél.- pakoltunk le.

 Mint mindig, most is én voltam a konfortfelelős a sátorban, ezért megpróbáltam elrendezni minél kényelmesebbre a belsejét. Ahogy készen lettem, Andy behozta a cuccokat, majd én egy kicsit ledőltem. 

- Gyerekek indulunk az első utunkra! Készülődjenek.- mondta az osztályfőnököm.

- Ne már, muszáj most menni? Olyan jól lefeküdtem ide.- nyavajogtam.

- Ha akarod, akkor nem megyünk. Bemegyünk az erdőbe, és ott fogunk romantikázni.- közeledett hozzám, mire én magamhoz húztam és megcsókoltam. 

 Hát igen, végre kijött ez a rész is. Tudom, rohadt hosszú, de legalább én is bevallom, hogy van benne egy kis érdekesség is! :3

~ Helyzet

    Sziasztok olvasóim! :) 
 Amint észrevettétek, elég hosszúak a részek a blogomban. Ennek az az oka, hogy igyekszem minél érdekesebben, figyelemfelkeltőebben, és izgalmasabban kifejezni magam. Lehet valaki észrevette, hogy ameddig kijön egy rész, addigra eltelik maximum 2 nap. Ezzel lenne kapcsolatban egy kérdésem. Írjam mostantól úgy, hogy amikor már nem jut eszembe semmi mentsem el piszkozatként, és amikor BIZTOSAN kész a rész, akkor tegyem közzé, vagy írjam úgy ahogy eddig?  

Véleményeteket kérem!  Van valami kritikátok, esetleg tanácsotok a blog szövegéhez? Azért merült fel bennem ez a kérdés, mert engem kissé irritál a sok "mosolyodott el, mosolyogtam, mosolygott" szó a mondatok végén. Vagy csak nekem tűnik egy kicsit polgárbosszantónak? Péeleske (légyszives:D) írjátok meg kommentben a véleményeteket erről, sokat segítene. 

!!!  Szerintem már elég sokan várjátok, hogy jöjjön ki egy bejegyzés a szereplőkről. Nos igen, már gondolkodtam rajta, és arra a döntésre jutottam, hogy amikor felmerült mindenki a blogban, akkor mutassam be őket egy külön részben. Az nem annyira nagy dolog, nem olyan sok idő, körülbelül a 10. résznél fogom hozni, vagy hamarabb. :)

 Körülbelül ennyi is lenne ez a kis felhívás, ha még lesz valami közlendőm a blogról azt külön bejegyzésként fogom megírni. Bye-Bye!^^♥