6. Rész

- Hogy mivan?(!)- emeltem fel hangomat.
- Így volt a legélvezetesebb neked is, és nekem is. Vagy... Öhm... Nem volt jó?- emelte fel szemöldökét.
- Egy cseppet elgondolkozhatnál, hogy mit tettél. Terhes leszek!- tettem ölbe kezem.
- Marilyn drága... Tizennyolc éves vagy. El tudunk vállalni egy gyereket.- vakarta meg tarkóját.
- De én még nem vagyok rá felkészülve! Istenem...- fogtam halántékjaimat, mire elkezdett kicsordulni pár könnycsepp a szememből.
- Nyugodj meg, még nem is biztos, hogy egyesült a magzattal! Majd elmész egy nőgyógyászhoz, és megtudjuk hogy mi van.
- Ez nem olyan egyszerű! Andy fogd már fel, hogy mit tettél!- idegeskedtem.
- Ha annyira nem kell neked az a gyerek vetesd el felőlem, és meg van oldva!- emelte fel hangját. Látszott az arcán, hogy komolyan beszélt...
- Dehogy vetetem! Normális vagy? Na jólvan nekem ebből elegem van, elpakolok és megyek nagyihoz.
- Vá-várj! Hogy jutsz el odáig?- dermedtek ki szemei.
- Elviszel. Gyerünk, kapd fel magadra ezeket a ruhákat és máris indulunk!- dobtam oda neki pár ruhát, majd bementem a mosdóba a dolgaimért.- Atyám... Mi fog történni velem?- néztem tükörbe, majd sóhajtottam egyet, és folytattam a pakolást.
 Rémes volt ez az érzés... Hogy tehette ezt Andy? Ha esetleg megkérdezi még megértem, hogy ezt csinálja, de így... Ennyire kell neki egy gyerek? Legyen hímnős és termékenyítse meg magát, aztán szülje meg ő. Összepakoltam gyorsan, majd kimentem a mosdóból. Megláttam Andyt, ahogy a tévét bámulja, és fekszik az ágyon.
- Mire vársz?- tettem kezemet a derekamra.
- Nem viszlek el.- mosolyodott el.
- Hát jó.- vettem levegőt, majd lementem a lépcsőkön, és kimentem a házból.

 * Andy szemszöge * 

 Talán nem kellett volna olyan durva legyek vele... Azért mégis el kellett volna vigyem. Tényleg ennyire megbántottam volna? Vajon most mit érezhet?
 Felálltam az ágyról, majd kinéztem az ablakon. Marilynt láttam meg, ahogy távolodik el a háztól. Gyorsan magamra vettem egy nadrágot, egy pólót, beleugrottam a cipőmbe, majd utána siettem.

- Marilyn várj!- futottam utána.


 * Marilyn szemszöge *

 Egyszer csak egy ismerős hangot hallottam meg a távolból. Andy volt az.
- Mivan?- fordultam meg.
- Figyelj... Sajnálom, hogy olyan durva voltam veled... Elvihetlek?- mutatta a kocsikulcsot a kezébe.
- Legyen...- forgattam szemeimet, mire ő meg akarta fogni a kezem.- Ne.- mondtam komoly fejjel.
- Hát okés... Szállj be!- nyitotta ki a kocsiajtót.

 Fél órán belül megérkeztem nagymamámhoz. Azért is megyek hozzá, mert neki bármit elmondhatok, bármikor. Meghallgat, és megért. Most is csupa finom dolgokkal várt, mintha tudná, hogy jövök.
- Marilyn drágám!- közeledett hozzám, majd megölelt.
- Nagyi! Úgy örülök, hogy látlak!- örültem.
- Ki ez a fiatal ember akivel jöttél?- nézett nagyi Andyra.
- Andy Biersack vagyok, huszonhárom éves. Egy kicsit összebalhéztunk, ezért hoztam el ide. Vagyis, ő akart ide jönni.
- Hát akkor jó helyre jöttél! Gyere beljebb drágám!- hívott be nagyi, majd rázárta az ajtót Andyra.- Nos, mi bánt kicsi Mary?
- Hogy is mondjam... Andyval megtörtént ma este, és hát... Nem volt óvatos.- húztam el a szám szélét.
- Szent Ég! Akkor terhes vagy?- aggódott nagyi.
- Valószínűleg...- vontam meg vállam, mire nagyi a kezembe nyomott egy csésze forró teát.- Majd megoldom valahogy...
- Anya tudja?- kérdezte.
- Igen, szerintem tudja.- néztem fel az égre.

 Pár perc elteltével kicsit elfáradtam, úgyhogy eldöntöttem, hogy lefekszek pihenni egy kanapéra. Kerestem egy puha takarót, egy párnát, majd kényelembe helyeztem magam. Mivel nagyinál mindig kellemesen meleg van a házban, ezért hamar elaludtam.

 ~ 12:34 a.m. ~ 

 Elég jól aludtam aznap este ahhoz képest, hogy mik történtek. A felkelésem után rögtön nagyi kedveskedett.
- Jó reggelt Mary, mit szeretnél reggelizni?
- Bármit, csak kaja legyen. Tényleg, rohadt éhes vagyok.- fogtam a hasam.
 Nagyinak fóbiája, hogy mindig hamar elkészíti a kajákat, és még finomak is. Most laskával, és hússal kínált meg, amit hamar meg is ettem.
- Figyelj kedvesem, ha akarod menj vissza ahhoz a fiúhoz, és beszéljétek meg ezt az egészet. Nem tudsz nélküle élni egy gyerekkel, és én se tudok már sokáig segíteni benne.- fogta meg kezem nagyi. Szeretek hozzá jönni, mert mindig amikor mondok neki valamit, -rosszat vagy jót -, nem leszíd és megfenyeget, hanem próbál javítani a helyzeten. Nagyi mondottjait én helyeseltem, ezért kezdtem kieszelni valamit, amivel hozzá tudnék jutni. Gondoltam, írok neki egy sms-t.

 * Andy szemszöge * 

 Egész éjjel nem aludtam, csak zongoráztam egy szerelmes dalt, és közben kinéztem az ablakon azt várva, hogy Marilyn jöjjön vissza. El sem tudom képzelni, hogy mit tettem. Vállalom a felelősséget a gyerekért, ha tényleg terhes lesz. Nem vetetheti el, ez szent. Nem tudom mire gondoltam éppen. Talán le voltam sokkolva, és nem tudtam szépen visszaválaszolni.
 A nagy depizésem közepett megcsörrent a telefonom.
- Marilyn az. Hála az égnek!- kaptam kezembe a telefont, de csalódtam. A számlámról kaptam sms-t.- A francba!- dobtam az ágyra a telefont, majd a fejemet a falnak dőltöttem, és a kezemmel pedig vertem a falat.
 Hihetetlen, de a stresszes kedvem közbe elkezdtek kicsordulni a szememből a könnycseppek. Tényleg szerettem Marilynt, és most ezt tettem. Még mindig nem tudom felfogni, hogy örüljek-e, vagy ne. Szerintem, ne...
 Megint meghallottam a telefonomat, de mostmár nem néztem meg. Pár perc múlva egy kicsit lelkiismeretfurdalásom lett, hogy nem pislantottam meg a telefont, ezért megnéztem. Mostmár tényleg Marilyn volt az. Azt írta, hogy menjek érte. Ahogy kívánta, felöltöztem, majd egyből el is indultam érte.

 * Marilyn szemszöge *

 Unatkoztam, ezért ledőltem megint, és elkezdtem kapcsolgatni a tévét. Eközben, megcsörrent a telefonom. Darilyn hívott.
- Szia hugi! Mi a gond?- mondtam.
- Neked felveszi anyu a telefont? Én már kezdek aggódni érte.- mondta Dodo, mire én elhalkultam. Nem akartam neki elmondani az igazat.- Hahóóó, Marilyn itt vagy?
- Figyelj... Majd elmondom kicsit később, most nem érek rá. Jövök érted a suliba, puszi!- nyomtam ki a telefont, mire megérkezett Andy. Felvettem a papucsomat, egy pihe-puha kardigánt, majd kitrappoltam az udvarra.
- Marilyn! Kérlek bocsáss meg, nagyon sajnálom amit tettem. Figyelj, segíteni fogok neked, és felneveljük együtt majd a gyereket. Nem akartam veled olyan durva lenni, nagyon sajnálom. Nem tudom hol járt az eszem.- ölelt meg szorosan.
- Rendben.- mosolyogtam.- El kéne menjünk Darilynért a suliba, és hazavinni hozzád. Ugye nem okoz problémát?- emeltem fel szemöldökömet, és mosolyogtam.
- Nem, nem igazán.- rázta meg fejét, majd bepattant a kocsiba, és elindultunk.
 Kissé hosszú volt az út, mivel a nagymamám a város végében lakott, egy kis falucskában. Mindegy, legalább megkérdeztünk.
- Szia Marilyn és izé akivel csókolózott múltkor Marilyn!- integetett Darilyn.
- Dodo, ő Andy. Nem pedig izé. Pakolj be, és indulunk is.- irányítottam a kocsi fele, majd elindultunk haza.
- Na? Valami hír anyuról?- kérdezte Dodo, mire én ránéztem Andyra, és egy fejrázással "megbeszéltük" ezt.
- Otthon elmondom, okés?- néztem hátra.
- Miért megyünk másik irányba hazafele?
- Mert az a "haza" már nincs meg. Andyhoz megyünk.- fújtam, majd láttam, hogy meg akar szólalni.- Azt is elmondom otthon.- ahogy kimondtam az utolsó szót, Andy leparkolt a szokásos helyre, majd elsétáltunk a házig.
- Na elmondod végre?- idegesített.
- Anyu meghalt!- dermesztettem rá a szemeimet.
- Hogy mivan?(!)- kezdett el sírni.- Hogy? Mikor? Miért?
- Andynak van, legalább is volt egy fő ellensége, akit Dastinnak hívnak. Ő úgy akart bosszút állni Andyn, hogy rajtam áll bosszút, azaz anyun. Megölte.
- Atyám...- ült le a kanapéra, majd elkezdett zokogni.
- Nyugi... Nyugodj meg.- nyugtattam.             (xdd)
- Na és mi van a házzal?- nézett rám könnyes szemekkel.
- Felgyújtottuk.- feleltem.
- Még jobb...- folytatta a pityergést.
- Darilyn, tudom mit érzel. Én is átéltem. Ha akarod, itt hagyhatunk, és...- mondta Andy, mire én közbe szóltam.
- Hogy hagynánk itt? Már csak mi maradtunk neki.- mondtam egy kissé komoly hangal, mire megsímítottam a hátát Darilynnek.