4. Rész - Embert öltek, embert öltem...

 Ahogy Andy mondta, amikor elmentek a többiek besétáltunk az erdőbe. Magunkkal vittünk egy plédet, ha esetleg le akarnánk ülni valahova. Megtaláltuk a megfelelő helyet a kis romantikázásunkhoz, a város szélén.

 Leterítettük a plédet, majd leültünk rá. A fejemet Andy mellkasára dőltöttem, mire ő hátulról átölelt. 

- Biztos jó ötlet ez?- kérdeztem.

- Micsoda?

- Játszani a keményeket. Egyszer nem lesz ennek jó vége.

- Azt csináljuk, ami a mi szempontunkból jó, ugye?

- Igen, de azért csak van egy csepp bűntudatom.- feleltem. 

- Asszed' nekem nincs? Sajnos ez mindenkinél előfordul.- fogta meg kezem.

 * Andy szemszöge *

 Kissé be volt borulva az ég, és csepergett az eső. De ez nem a legrosszabb dolog. Itt van Dastin és a bandája.

- Máris esik az eső? Alig, hogy ideértünk.- mondta Marilyn.

- És itt is az ideje, hogy menjünk.- néztem rá Dastinra. Szinte farkasszemet néztünk egymással.

- Andy, mi a gond?- tette kezét a mellkasomra. 

- Ő a gond.- mutattam Dastinra, majd közelebb húztam magamhoz Maryt. 

- Ő meg ki a fene?- kérdezte.

- Dastin, és a két haverja: Alex és Matthew.- feleltem.

- Alex? Ő lenne az?- mondta.

- Kicsoda?

- Ő volt az exem, akivel majdnem elveszítettem. Részegek voltunk. 

- Hát most megtaláltak, menjünk.- rántottam magam után Marilynt. 

- Mit akarnak tőlünk?- kérdezte.

- Az most hosszú történet lenne, be kell keveredjünk a nyilvánosság elé, vagy külömben...

- Külömben mi lesz?

- Csak gyere.- vezettem Marilynt, de Dastinék utolértek.

- Nocsak-nocsak. Andy Biersack és a kis barátnője?- kérdezte Dastin, majd közeledett Marilynhez.

- Közeledj a saját barátnődhöz, ne hozzám!- kevert le neki egy nagyot Marilyn.

- Szép húzás volt!- mosolygott rám Andy, mire Dastin megfutamodott Mary felé. 

- Neked meg mi a fasz bajod van Dastin? Fogd vissza magad!- fogta le Dastint Alex.

- Mert ő ki neked?- ordított. 

- Az exem! Hagyd békén.- felelte. 

- És még érzel iránta valamit? Fogd már fel, hogy az ellenséggel van! Tedd túl magad ezen.- szabadult ki kezei közül Dastin.

- Kösz Alex, innentől szerintem átveszem én a védelmet.- néztem rá.- Menjünk Marilyn.- szóltam.

- Kell nekem az a csaj. Nem megy sehová!- ment Marilyn után.

- Süket vagy hogy nem vagyok senkid?- ütötte le a földre Dastint. 

- Ez is szép volt! Honnan tanultad ezeket?- kérdeztem.

- Kiskoroman tanultam karatézni ilyen esetekre.

- Ezt még nem uszod meg szárazon Biersack.- fogta vállát Dastin. 

- Nem fogod elvenni tőlem Marilynt is. De neked van barátnőd, ugye keménység cicája?- kérdeztem, majd felnevettem.

- Ne bántsd már szegényt, ki tudja még mennyi ideje van hátra. Nézd meg, hogy megsérült.- mutatott Marilyn Dastinra, majd elmentünk.

* Marilyn szemszöge * 

 Lassan mentünk visszafele a sátrakhoz. Egyikőnk se szólalt meg, csak sétáltunk, sétáltunk és sétáltunk. Mi volt ez? Kik voltak ezek és mit akartak? Csak ezek a kérdések merültek fel bennem. Egyszer csak, amikor közelebb mentem Andyhoz, összeértek a kezeink, mire ő megfogja a kezem, és rányom egy puszit. 

- Nincs kedvem itt lenni. 

- Nekem se, nyugi.- dugta zsebre kezét Andy. 

- Nem lépünk le innen holnap?- álltam elé, majd az ingén a gombokat kezdtem piszkálgatni.

- Nem.- nézett rám.

- Miért nem?- kérdeztem kíváncsiskodóan.

- Dastinék miatt... Bosszút akarok rajtuk állni. 

- Mégis miért?- ültem le a sátorba. 

- Mikor kicsi voltam, apám és Dastin apja mindig rosszba voltak egymással, ameddig meg nem ölte az apámat.. Azután már csak anyám maradt nekem, de őt pedig megerőszakolták, és a depresszióba belehalt. Én próbáltam védeni, olyan akartam lenni kissebb koromba mint apám. Ezért is vagyok most ilyen védelmező-bántalmazó. Azután nagymamámnál éltem, bújkáltunk előlük. És most pedig összeszedtem magam, és eldöntöttem, hogy az utódjain állok bosszút. 

- Ez szörnyű... De,-de mégis csodás. 

- Csodás? Csodás hogy megölték a szüleimet?- csorgott ki egy könnycsepp a szeméből.

- Nem.- mentem közelebb hozzá, majd megfogtam a kezét.- Csodás az, hogy te megtanultál mosolyogni akkor is, ha elvesztetted a szeretteidet.- csókoltam meg. 

- Ennyit a macsóságomról és a férfiasságomról. A kemény gyerek elkezd sírni. Tök gáz, nem?

- A kemény gyerekeknek is vannak érzelmei, ez teljesen normális ebben a helyzetben. Mostmár értem, miért nem beszéltél a szüleidről kiskorodban.

- Igazából azért nem beszéltem róluk, mert akkor nem tudtam, hogy ők meghaltak. Óvodás koromban még nagyanyám nem mondott el ilyeneket. 

- Értem...- fogtam még mindig a kezét. Láttam, ahogy szenved. Láttam, ahogy fáj neki ez a sors. Kegyetlen világ...- Figyelj Andy, ha szeretnéd, segítek bosszút állni rajtuk.- ajánlottam fel neki.

- Hogy? Úgy, hogy embereket ölsz? Marilyn ezt én nem hobbyból csinálom!- emelte fel hangját. 

- Figyelj. Csak én maradtam neked, akiben megbízhatsz és akit szerethetsz. Ennyit már csak megtehetek érted.

- Lejáratod magad a szüleid előtt. Ne tedd ezt, boldogulok egyedül is.

 Kintről nagy nevetéseket hallottunk.

- Fogjátok már be!- bújt ki félig a sátorból Andy. 

- Marilyn jobb lenne ha hazafutnál és védenéd anyádat, mert rá vadásznak Dastinék.- nevetett Sam és Vera.

- Hogy mivan? Ti elmondtátok neki hol lakok?- mentem oda Samékhez.

- Bocsi de egy egyességet kötöttek velünk: Megyünk velük egy körre, és cserébe elmondunk mindent rólad.

- Utálatos kurva!- csapta le földre Samet Andy.

- Andy, azért ne durvulj így be.- nyugtattam.

- Anyád sorsa a mi kezünkben van ezek miatt a ribancok miatt, hogyne durvulnék be? Pakolj össze gyorsan, és induljunk!- kapta fel magára a dzsekiét. 

 Alig bírtam lábra állni. Színtiszta bunkóság. Hogy tehettek ilyet? 

~ 18:46 p.m. ~

  Már majdnem odaértünk. Andy most meglepően gyorsan vezetett, még a sebességi határt is átlépte. 

- Láttad útközben Dastinékat?- kérdeztem, majd egy kicsit könnyezni kezdtek. 

- Nem. Reméljük lehagytuk őket, nem pedig ők előztek meg minket. 

- Nem hagyod, hogy megöljék, ugye?- néztem rá könnyes szemekkel, mire ő megállt a piros stoplámpánál.

- Nem.- csókolt meg, majd elindult a zöld lámpánál, majd leparkolt a ház előtt.- Basszus! Megelőztek.- ordított fel.

- Ne! Nem lehet igaz!- fakadtam sírva. 

- Gyere, menjünk be a házba, nézzük meg mi történt.- kapott ölébe, hisz én fel se bírtam állni. 

 Felmentünk a szobába, ahol anya feküdt a földön, mellkasa csupa vér. 

- Ne! Anyu!- rohantam oda hozzá.- Anyu hallasz engem? Anya kérlek mondj valamit!- rángattam. 

- Vége a játéknak Biersack.- mosolygott Dastin.

- De neked is!- ordítottam, majd ráugrottam, és alaposan visszaadtam neki, amit anyámmal tett. 

- Marilyn én elintézem Dastint, te addig Matthewet és Alexet!- vette át az "irányítást". 

 Alex kezéből könnyű kikapni bármit. Most épp egy pisztoly volt a kezében, ezért megpróbáltam elvenni tőle, de abban a pillanatban kordában tartani Matthewet is. Mikor sikerült kiszednem a pisztolyt Alex kezéből, Andy ezt mondta:

- Megölöd?- fogta le Dastint, akinek a szájából vér ömlött.- Meg tudod csinálni.- mosolygott.

- Rendben. A játék befejeződött Dastin.- szegeztem fejéhez a pisztolyt. Látta, hogy kissé félve fogom a pisztolyt.

- Ne! Ne ölj meg! Anyád üzen neked valamit.- ahogy kimondta az utolsó szót, leengedtem a pisztolyt.

- Ne hallgass rá Marilyn, ne hallgass rá! Ezt játszotta el apám halálakor is!- emelte fel kicsit a hangját Andy. 

- Miért hazudsz?- húztam el szám szélét, majd lőttem egyet. Minden hang elhalkult a háttérből, és mindenki Dastint nézte.

 Uhh soooo creepy, huh? :D 

 Remélem tetszett nektek ez a rész, nem sikerült túlságosan hosszúra szerencsére. Hagyjatok pár kommentet, ha szeretnétek! ^^