Borzasztóan jól aludtam valamiért az életem "hercege" mellett. Kipihentem magam. Felültem az ágyon, majd megrendeztem a hajam. Eközben felkelt Andy is, majd én odahajoltam hozzá.
- Csinálj nekem egy szendvicset.
Ahogy mondta, én a konyha felé vettem az irányt, és elkezdtem művelni a szendvicset. Hirtelen, megcsörrent a telefonom. Anyu volt az.
- Szia anyu! Miért hívtál?
- Hogy miért hívtalak? Azt beszéltük meg, hogy legkésőbb hajnali háromkor itthon leszel kisasszony! Ezért szobafogság egy hétig, de megduplázom.
- Mármint két hét?- kérdeztem megdöbbentve.
- Mostmár négy! Imádom ezt a játékot. Gyere haza azonnal!
- Most nem tudok, mert...
- Marilyn Monroe-nak nincs lehetetlen! Húsz perc múlva ha nem vagy itthon, nem tudom, hogy mit csinálok veled.
- Az jó ha nem tudod, addig is élek!- nyomtam ki a telefont, majd elkezdtem számolni a hátralevő időmet.
A vitatkozás közben megcsináltam Andy szendvicsét, majd felvittem neki a szobájába.
- Kivel beszéltél?- kérdezte, majd elvette a tányért.
- Anyuval, aggódik értem.- ültem fel az ágyra törökülésben.
- Meddig élhetsz még?- nevetett diszkréten.
- Még tizenhét perc. Szerinted mit csináljak?- emeltem fel szemöldökömet.
- Mondjuk, maradj itt velem, és szórakozunk egy kicsit.- hajolt felém.
- Nem...- ráztam meg egy kicsit a fejem.
- Mi nem?
- Nem fogunk szórakozni.- húztam el a szám szélét.
- Miért? Csak nem félsz?- nézett rám bociszemekkel.
- De... De félek! Sosem csináltam még, az az igazság.
- Akkor örülj, hogy velem veszíted el.- mondta.
- De te nem érted. A "barátaim" kurvák, és ha nem játszom nekik a menő csajt akkor meg kiközösítenek. Ha megtudják, hogy még mindig szűz vagyok, akkor megutálnak.
- Akkor miért barátkozol velük?- nézett rám.
- Nem barátkozok... Ők szálltak rám még kilencedik osztály elején, hogy milyen egy félénk lúzer vagyok. Azután kitaláltam, hogy hazudok nekik, és úgy talán leszállnak rólam. De inkább barátként tekintenek most rám. Nem úgy sült el, ahogy gondoltam.
- Várjál csak, hogy értsem meg: ha szűz vagy, akkor pancsernek vesznek, ha pedig nem és menő vagy akkor a világ legjobb barátnőjének? Ezek milyen fajba tartoznak?
- Ne értsd annyira félre. Ne úgy vedd, hogy csak játszom a stílusomat. Csak a nem szűz lányt játszottam meg.
- Hát, elég jól sikerült. Én eddig is tudtam, hogy még mindig szűz vagy.
- Honnan?- meredtek ki szemeim.
- Te is úgy viselkedtél volna mint Sam. Rámhajtottál volna egyből, már vennéd le rólam a ruhákat. Épp ezért is kedveltelek meg téged ennyire.- karolt át, majd abban a szempillanatban megcsörrent a telefonom.
- Anyu az.
- Ne vedd fel!- szólt.
- Szia anyu. Figyelj, nemsokára otthon leszek, csak elmentünk Verával és Samel egy kajáldába. Megígérem, hogy sietek haza!- nyomtam ki a telefont.
- Tényleg haza akarsz menni?- vitte le kissé a hangját.
- Elengedsz?- drámáztam.
- Igen.
- Ugye ezt nem gondoltad komolyan? Jössz te is velem!
- V-v-várj! És mit mondunk, ki vagyok?
- Az igazat! Ha elfogadja a kapcsolatunkat ha nem, nem mész el nélkülem boltig se.- pusziltam arcon, majd előkaptam pár ruhát, és elindultam a mosdóba felöltözni.
Hamar elkészültünk. Andy megivott egy kávét gyorsba, azután el is indultunk a házam fele.
- Biztos jó vége lesz?- kérdezte.
- Bízz bennem. Anyu sok mindent elnéz, és sok mindent megért.
- Jah, veszem észre, azért csapott olyan nagy botrányt a telefonba.
- De azt azért, mert nem mentem haza amikor mondta.
Andy gyorsan vezetett, gyorsan hazaértünk. Becsengettem.
- Oh kislányom!- tette kezét az arcomra.- Nincs semmi ba...- vett egy kis szünetet.- Ő kicsoda?- súgta.
- Anyu, ő itt Andy az új évfolyamtársam. Eléggé összebarátkoztunk a bulin, ezért gondoltam nem baj ha itt lesz egy kis ideig.
- Nem, persze, hogy nem baj.- nézte farkasszemekkel Andyt.
Felmentünk a szobámba, becsuktam az ajtót, majd Andy így szólt hozzám:
- Nem úgy volt, hogy az igazat mondjuk?- emelte fel picit a hangját.
- De, de meggondoltam magam.- mondtam.
- Nem mersz felvállalni a családod előtt?- mondta gúnyosan, miközben kinyújtotta a nyelvét.
- Anyu előtt soha. Még mindig én vagyok anyuci áldott pici gyermeke.- tettem kezemet ölbe.
- Most, hogy nincs itt senki, kaphatok egy csókot nem?- állt fel, majd egy kaján vigyor jelent meg az arcán.
- Hát... Igen.- ugrottam rá, majd megcsókoltam. Hirtelen azt hallottuk, hogy kinyílik az ajtó. Abban a szempillanatban megugrottunk.
- Marilyn te meg mit csinálsz? Anyu!- ordított Darilyn.
- Dodo shh!- csitítottam el.- Adok neked harminc dolcsit ha nem szólsz erről anyunak.- hajoltam oda hozzá.
- Negyvenöt!- mosolygott.
- Rendben, te kis csóri. Na most menj!- küldtem ki a szobámból.
- Jól üzletel a húgod!- nevetett.
- Néha túl jól.- dőltem neki az ajtónak.- Elintézek valamit, addig maradj itt.- mentem ki a szobámból remegő kézzel.- Oké Marilyn. Meg tudod csinálni. Hisz csak két hétről lenne szó. Nem nagy ügy.- bíztattam magam.
Lementem a nappaliba, ahol anya teregetett.
- Anyu! Elfelejtettem mondani, hogy megyünk az osztállyal kirándulni két hetet,
- Igen? És hova, mikor, hánykor?- teregetett tovább.
- Hegyekbe megyünk sátorozni, holnap reggel tízkor.
- Kötelező menni?- kérdezte.
- Igen.
- Miért?
- Meeert... Tanulmányozzuk a természetet, igen, és abból majd írunk dogát.
- Rendben. Pakolj össze gyorsan!- mondta anyu, majd én indultam fel a szobámba.
- Na mi történt?- kérdezte Andy.
- Azt mondtam anyunak, hogy kirándulni megyünk 2 hétre az osztállyal a hegyekbe.- ahogy kimondtam az utolsó szót, megcsörrent a telefonom.- Sam hív. Vegyem fel?- kérdeztem.
- Vedd. Mond meg neki az igazat, max majd én is belekeveredek.- kacsintott rám Andy.
- Szia Sammy! Mi az?
- Mary! Képzeld, holnap sátorozni megyünk az osztállyal! Hát nem csodálatos?
- De, nagyon csodálatos.- mondtam lehangolóan.
- Na csak ennyit akartam közölni veled. Na és mi van a pasiddal? Megtörtént már?- kérdezte.
- Sam. Te és Vera ribancok vagytok, én pedig nem. Szóval inkább mellőzd ezeket a kérdéseket. Oké?
- Szóval nem dugtatok még?- nevetett, majd Andy kikapta a telefont a kezemből.
* Andy szemszöge *
- Ide figyelj Sam. Kicsit Jézusnak képzeled magad, hogy bárkit lenézel aki nem felel meg az elvárásaidnak nem?
- Anderson drága, ne sérts meg ennyire. Nem vagyok istenhívő.
- Az nem az én bajom. Legyél szíves ne keveredj bele többet Marilyn életébe Meglesz?- nyomtam ki a telefont.- Tessék a telód!- nyomta a kezembe.
* Marilyn szemszöge *
- Köszi Andy, sokat segítettél.- öleltem meg.
- Inkább a bőröndödet öleld, hogy férjen bele minden ruhád, ne engem.- nevetett.
- Jó de akkor segíts ölelgetni, mert nem vagyok annyira erős azért.
A gardróbom felét bele akartam nyomorítani egy bőröndbe. Cipők, alsóneműk, ruhák, pólók, nacik, sminkkészlet...
- Nem kell ennyi dolgot hozz hozzám!- nevetett.
- De, ööö... Nem úgy volt, hogy kirándulni megyünk akkor?- kérdeztem.
- Hát, rendben. Tudod, hogy én engedlek.
- Én meg nem engedlek el téged. Te is ott maradsz, nem?- közeledtem hozzá.
- Nem.- vitte le a hangját, mire én egy meggyőző csókkal meghódítottam.- Vicceltem, csak hiányzott már a bűvös csókod.- mosolyodott el.
- Nem vicces!- löktem meg.
Andyval könnyebben megoldottam a pakolást. Ahogy készen lettem, Andy levitte a bőröndömet, miközben én anyuval beszéltem.
- Készen vagyok anya!- ordítottam.
- Rendben, de hova mész?- kérdezte.
- Andyhoz, segítek neki összepakolni.
- Rendben, de legkésőbb tízkor este legyél itthon.
- Ezzel kapcsolatosan... Nála akarok aludni este.
- Otthon vannak a szülei?- kérdezte anyu.
- Nincsenek.- nézett Andy komoly fejjel anyura.
- Mary nem lehetsz otthon egyedül egy fiúval!- húzott vissza.- Ki tudja milyen trükköket vet be.- suttogta.
- Anyu, nyugi. Andy a legmegbízhatóbb fiú akivel eddig találkoztam. Nem lesz semmi bajom.
- Vigyázok rá, Miss Monroe. Garantálom, hogy mellettem lesz a legnagyobb biztonságban.- karolt át Andy.
- Úgy legyen.- ment be a szobájába, majd mi elindultunk a kocsi felé.
- Szép húzás volt.- mosolyogtam Andyra.
- Csak az igazat mondom.- szállt be a kocsiba.
Amikor megérkeztünk a házhoz, Andy elővette a csomagtartóból a bőröndömet, majd felvitte a hálószobába. Az ő holmijait egy kisebb táskába pakolta bele.
- Egy ilyen picur táskába akarod tölteni a következő két hetedet?
- Nekem elég ennyi ruha is, elvégre fiú vagyok.- tevékenykedett tovább.
- Férfi.- tettem kezemet a csípőmre.
- Nőőő.- mutatott a nagy bőröndömre, majd dermesztette rám szemeit, mire elnevette magát.
Ez a nap is hamar eltelt szerencsére. Ahogy elpakoltunk mindent, és készen voltunk, lefeküdtünk aludni.
~ 08:56 a.m. ~
- Jó reggelt Marilyn!- húzta el a sötétítőket Andy.
- Még pár perc és felkelek.- tettem a párnát a fejemre.
- Sietnünk kell, szóval siess!- ült le mellém, majd arcon puszilt.- Ha lenne kedvem ma este a sátorban felizgulni, és megengedem hogy rám mássz és csókolgass, akkor felkelsz?- "alkudozott", mire én abban a szempillanatban kipattantam az ágyból, majd a mosdó fele vettem az irányt. Megfésülködtem, megmosdottam, majd felöltöztem. Ameddig én elkészültem, addig Andy is, és elkészítette a reggelit.
- Remélem szereted a tükörtojást mert az a reggeli!- tette elém a tányért.
- Olasz tükörtojás?- kérdeztem.
- Az ám.- mosolygott.
- Szuper vagy Andy, pont az a kedvencem!- kezdtem el falni a reggelimet.
Ahogy megreggeliztünk, bepakoltunk mindent a csomagtartóba, majd elindultunk a suli felé, ami egy kicsit hosszú út volt, mert Toronto másik végébe lakik Andy.
- Kicsit izgulok...- néztem Andyra.
- Miért?- nézett rám, majd tekintete visszacsúszott az út fele.
- Sam és Vera miatt. Vajon...- nem tudtam befejezni a mondatomat, mert Andy megszakította:
- Miattuk ne aggódj. Messziről elkerüljük majd őket. Ha pedig nem sikerülne, mint mondtam, én megvédelek.- mosolyodott el, majd leparkolt a suli előtt.
Mindenki minket nézett, látszódott a fél osztályon, hogy meglepődött fejük van, amiért egy ilyen autóval jövök és egy ilyen fiúval.
- Tudod, hogy mindenki minket néz?- mentem közelebb Andyhoz.
- Nem, az a srác nem. Az csak épp idenézett.- mutatott az egyik fiúra.
- Rendben diákok! Két perc múlva pontosan tíz óra lesz. Mindenki, felszállás a buszra!- intett a busz felé az osztályfőnököm, de mi nem hallgattunk rá.- Monroe kisasszony ez magának is szól!- mondta az osztályfőnök.
- Nem, neki nem szól.- állt elém Andy.- Szerintem jobbat tenne mindenkinek, ha Marilyn az én autómmal menne.- nézett rám.
- Rendben, de aztán el ne tévedjenek fiatalemberek!- szállt fel a buszra az osztályfőnököm.
Beszálltunk az autóba, majd megvártuk, ameddig elindul a busz, hogy tudjuk követni.
Két és fél óra alatt odaértünk, majd ahogy megérkeztünk, megkerestük magunknak a megfelelő helyet egy erdőben a sátorhoz.
- Itt jó lesz?- mutatott egy kisebb üres helyre.
- Nem. Samék sátra mellett van.- húztam el a szám szélét, majd kerestem tovább helyet.
- Ez tök jó hely lenne, meg amúgy is. Mi baj lenne ha mellettük sátoroznánk le?- kérdezte Andy.
- Azt beszéltük meg, hogy messziről elkerüljük őket, nem emlékszel?- néztem rá.
- Akkor ott?- választott egy másik helyet a kajálda mellett.
- Ott jó lesz, nem fúj annyira a szél.- pakoltunk le.
Mint mindig, most is én voltam a konfortfelelős a sátorban, ezért megpróbáltam elrendezni minél kényelmesebbre a belsejét. Ahogy készen lettem, Andy behozta a cuccokat, majd én egy kicsit ledőltem.
- Gyerekek indulunk az első utunkra! Készülődjenek.- mondta az osztályfőnököm.
- Ne már, muszáj most menni? Olyan jól lefeküdtem ide.- nyavajogtam.
- Ha akarod, akkor nem megyünk. Bemegyünk az erdőbe, és ott fogunk romantikázni.- közeledett hozzám, mire én magamhoz húztam és megcsókoltam.
Hát igen, végre kijött ez a rész is. Tudom, rohadt hosszú, de legalább én is bevallom, hogy van benne egy kis érdekesség is! :3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése