4. Rész - Embert öltek, embert öltem...

 Ahogy Andy mondta, amikor elmentek a többiek besétáltunk az erdőbe. Magunkkal vittünk egy plédet, ha esetleg le akarnánk ülni valahova. Megtaláltuk a megfelelő helyet a kis romantikázásunkhoz, a város szélén.

 Leterítettük a plédet, majd leültünk rá. A fejemet Andy mellkasára dőltöttem, mire ő hátulról átölelt. 

- Biztos jó ötlet ez?- kérdeztem.

- Micsoda?

- Játszani a keményeket. Egyszer nem lesz ennek jó vége.

- Azt csináljuk, ami a mi szempontunkból jó, ugye?

- Igen, de azért csak van egy csepp bűntudatom.- feleltem. 

- Asszed' nekem nincs? Sajnos ez mindenkinél előfordul.- fogta meg kezem.

 * Andy szemszöge *

 Kissé be volt borulva az ég, és csepergett az eső. De ez nem a legrosszabb dolog. Itt van Dastin és a bandája.

- Máris esik az eső? Alig, hogy ideértünk.- mondta Marilyn.

- És itt is az ideje, hogy menjünk.- néztem rá Dastinra. Szinte farkasszemet néztünk egymással.

- Andy, mi a gond?- tette kezét a mellkasomra. 

- Ő a gond.- mutattam Dastinra, majd közelebb húztam magamhoz Maryt. 

- Ő meg ki a fene?- kérdezte.

- Dastin, és a két haverja: Alex és Matthew.- feleltem.

- Alex? Ő lenne az?- mondta.

- Kicsoda?

- Ő volt az exem, akivel majdnem elveszítettem. Részegek voltunk. 

- Hát most megtaláltak, menjünk.- rántottam magam után Marilynt. 

- Mit akarnak tőlünk?- kérdezte.

- Az most hosszú történet lenne, be kell keveredjünk a nyilvánosság elé, vagy külömben...

- Külömben mi lesz?

- Csak gyere.- vezettem Marilynt, de Dastinék utolértek.

- Nocsak-nocsak. Andy Biersack és a kis barátnője?- kérdezte Dastin, majd közeledett Marilynhez.

- Közeledj a saját barátnődhöz, ne hozzám!- kevert le neki egy nagyot Marilyn.

- Szép húzás volt!- mosolygott rám Andy, mire Dastin megfutamodott Mary felé. 

- Neked meg mi a fasz bajod van Dastin? Fogd vissza magad!- fogta le Dastint Alex.

- Mert ő ki neked?- ordított. 

- Az exem! Hagyd békén.- felelte. 

- És még érzel iránta valamit? Fogd már fel, hogy az ellenséggel van! Tedd túl magad ezen.- szabadult ki kezei közül Dastin.

- Kösz Alex, innentől szerintem átveszem én a védelmet.- néztem rá.- Menjünk Marilyn.- szóltam.

- Kell nekem az a csaj. Nem megy sehová!- ment Marilyn után.

- Süket vagy hogy nem vagyok senkid?- ütötte le a földre Dastint. 

- Ez is szép volt! Honnan tanultad ezeket?- kérdeztem.

- Kiskoroman tanultam karatézni ilyen esetekre.

- Ezt még nem uszod meg szárazon Biersack.- fogta vállát Dastin. 

- Nem fogod elvenni tőlem Marilynt is. De neked van barátnőd, ugye keménység cicája?- kérdeztem, majd felnevettem.

- Ne bántsd már szegényt, ki tudja még mennyi ideje van hátra. Nézd meg, hogy megsérült.- mutatott Marilyn Dastinra, majd elmentünk.

* Marilyn szemszöge * 

 Lassan mentünk visszafele a sátrakhoz. Egyikőnk se szólalt meg, csak sétáltunk, sétáltunk és sétáltunk. Mi volt ez? Kik voltak ezek és mit akartak? Csak ezek a kérdések merültek fel bennem. Egyszer csak, amikor közelebb mentem Andyhoz, összeértek a kezeink, mire ő megfogja a kezem, és rányom egy puszit. 

- Nincs kedvem itt lenni. 

- Nekem se, nyugi.- dugta zsebre kezét Andy. 

- Nem lépünk le innen holnap?- álltam elé, majd az ingén a gombokat kezdtem piszkálgatni.

- Nem.- nézett rám.

- Miért nem?- kérdeztem kíváncsiskodóan.

- Dastinék miatt... Bosszút akarok rajtuk állni. 

- Mégis miért?- ültem le a sátorba. 

- Mikor kicsi voltam, apám és Dastin apja mindig rosszba voltak egymással, ameddig meg nem ölte az apámat.. Azután már csak anyám maradt nekem, de őt pedig megerőszakolták, és a depresszióba belehalt. Én próbáltam védeni, olyan akartam lenni kissebb koromba mint apám. Ezért is vagyok most ilyen védelmező-bántalmazó. Azután nagymamámnál éltem, bújkáltunk előlük. És most pedig összeszedtem magam, és eldöntöttem, hogy az utódjain állok bosszút. 

- Ez szörnyű... De,-de mégis csodás. 

- Csodás? Csodás hogy megölték a szüleimet?- csorgott ki egy könnycsepp a szeméből.

- Nem.- mentem közelebb hozzá, majd megfogtam a kezét.- Csodás az, hogy te megtanultál mosolyogni akkor is, ha elvesztetted a szeretteidet.- csókoltam meg. 

- Ennyit a macsóságomról és a férfiasságomról. A kemény gyerek elkezd sírni. Tök gáz, nem?

- A kemény gyerekeknek is vannak érzelmei, ez teljesen normális ebben a helyzetben. Mostmár értem, miért nem beszéltél a szüleidről kiskorodban.

- Igazából azért nem beszéltem róluk, mert akkor nem tudtam, hogy ők meghaltak. Óvodás koromban még nagyanyám nem mondott el ilyeneket. 

- Értem...- fogtam még mindig a kezét. Láttam, ahogy szenved. Láttam, ahogy fáj neki ez a sors. Kegyetlen világ...- Figyelj Andy, ha szeretnéd, segítek bosszút állni rajtuk.- ajánlottam fel neki.

- Hogy? Úgy, hogy embereket ölsz? Marilyn ezt én nem hobbyból csinálom!- emelte fel hangját. 

- Figyelj. Csak én maradtam neked, akiben megbízhatsz és akit szerethetsz. Ennyit már csak megtehetek érted.

- Lejáratod magad a szüleid előtt. Ne tedd ezt, boldogulok egyedül is.

 Kintről nagy nevetéseket hallottunk.

- Fogjátok már be!- bújt ki félig a sátorból Andy. 

- Marilyn jobb lenne ha hazafutnál és védenéd anyádat, mert rá vadásznak Dastinék.- nevetett Sam és Vera.

- Hogy mivan? Ti elmondtátok neki hol lakok?- mentem oda Samékhez.

- Bocsi de egy egyességet kötöttek velünk: Megyünk velük egy körre, és cserébe elmondunk mindent rólad.

- Utálatos kurva!- csapta le földre Samet Andy.

- Andy, azért ne durvulj így be.- nyugtattam.

- Anyád sorsa a mi kezünkben van ezek miatt a ribancok miatt, hogyne durvulnék be? Pakolj össze gyorsan, és induljunk!- kapta fel magára a dzsekiét. 

 Alig bírtam lábra állni. Színtiszta bunkóság. Hogy tehettek ilyet? 

~ 18:46 p.m. ~

  Már majdnem odaértünk. Andy most meglepően gyorsan vezetett, még a sebességi határt is átlépte. 

- Láttad útközben Dastinékat?- kérdeztem, majd egy kicsit könnyezni kezdtek. 

- Nem. Reméljük lehagytuk őket, nem pedig ők előztek meg minket. 

- Nem hagyod, hogy megöljék, ugye?- néztem rá könnyes szemekkel, mire ő megállt a piros stoplámpánál.

- Nem.- csókolt meg, majd elindult a zöld lámpánál, majd leparkolt a ház előtt.- Basszus! Megelőztek.- ordított fel.

- Ne! Nem lehet igaz!- fakadtam sírva. 

- Gyere, menjünk be a házba, nézzük meg mi történt.- kapott ölébe, hisz én fel se bírtam állni. 

 Felmentünk a szobába, ahol anya feküdt a földön, mellkasa csupa vér. 

- Ne! Anyu!- rohantam oda hozzá.- Anyu hallasz engem? Anya kérlek mondj valamit!- rángattam. 

- Vége a játéknak Biersack.- mosolygott Dastin.

- De neked is!- ordítottam, majd ráugrottam, és alaposan visszaadtam neki, amit anyámmal tett. 

- Marilyn én elintézem Dastint, te addig Matthewet és Alexet!- vette át az "irányítást". 

 Alex kezéből könnyű kikapni bármit. Most épp egy pisztoly volt a kezében, ezért megpróbáltam elvenni tőle, de abban a pillanatban kordában tartani Matthewet is. Mikor sikerült kiszednem a pisztolyt Alex kezéből, Andy ezt mondta:

- Megölöd?- fogta le Dastint, akinek a szájából vér ömlött.- Meg tudod csinálni.- mosolygott.

- Rendben. A játék befejeződött Dastin.- szegeztem fejéhez a pisztolyt. Látta, hogy kissé félve fogom a pisztolyt.

- Ne! Ne ölj meg! Anyád üzen neked valamit.- ahogy kimondta az utolsó szót, leengedtem a pisztolyt.

- Ne hallgass rá Marilyn, ne hallgass rá! Ezt játszotta el apám halálakor is!- emelte fel kicsit a hangját Andy. 

- Miért hazudsz?- húztam el szám szélét, majd lőttem egyet. Minden hang elhalkult a háttérből, és mindenki Dastint nézte.

 Uhh soooo creepy, huh? :D 

 Remélem tetszett nektek ez a rész, nem sikerült túlságosan hosszúra szerencsére. Hagyjatok pár kommentet, ha szeretnétek! ^^ 

3. Rész

~ Másnap reggel, 9:53 a.m. ~
 Borzasztóan jól aludtam valamiért az életem "hercege" mellett. Kipihentem magam. Felültem az ágyon, majd megrendeztem a hajam. Eközben felkelt Andy is, majd én odahajoltam hozzá.
- Csinálj nekem egy szendvicset.

 Ahogy mondta, én a konyha felé vettem az irányt, és elkezdtem művelni a szendvicset. Hirtelen, megcsörrent a telefonom. Anyu volt az. 

- Szia anyu! Miért hívtál?

- Hogy miért hívtalak? Azt beszéltük meg, hogy legkésőbb hajnali háromkor itthon leszel kisasszony! Ezért szobafogság egy hétig, de megduplázom.

- Mármint két hét?- kérdeztem megdöbbentve.

- Mostmár négy! Imádom ezt a játékot. Gyere haza azonnal! 

- Most nem tudok, mert...

- Marilyn Monroe-nak nincs lehetetlen! Húsz perc múlva ha nem vagy itthon, nem tudom, hogy mit csinálok veled.

- Az jó ha nem tudod, addig is élek!- nyomtam ki a telefont, majd elkezdtem számolni a hátralevő időmet. 

 A vitatkozás közben megcsináltam Andy szendvicsét, majd felvittem neki a szobájába. 

- Kivel beszéltél?- kérdezte, majd elvette a tányért. 

- Anyuval, aggódik értem.- ültem fel az ágyra törökülésben. 

- Meddig élhetsz még?- nevetett diszkréten. 

- Még tizenhét perc. Szerinted mit csináljak?- emeltem fel szemöldökömet. 

- Mondjuk, maradj itt velem, és szórakozunk egy kicsit.- hajolt felém. 

- Nem...- ráztam meg egy kicsit a fejem.

- Mi nem?

- Nem fogunk szórakozni.- húztam el a szám szélét. 

- Miért? Csak nem félsz?- nézett rám bociszemekkel. 

- De... De félek! Sosem csináltam még, az az igazság.

- Akkor örülj, hogy velem veszíted el.- mondta.

- De te nem érted. A "barátaim" kurvák, és ha nem játszom nekik a menő csajt akkor meg kiközösítenek. Ha megtudják, hogy még mindig szűz vagyok, akkor megutálnak. 

- Akkor miért barátkozol velük?- nézett rám.

- Nem barátkozok... Ők szálltak rám még kilencedik osztály elején, hogy milyen egy félénk lúzer vagyok. Azután kitaláltam, hogy hazudok nekik, és úgy talán leszállnak rólam. De inkább barátként tekintenek most rám. Nem úgy sült el, ahogy gondoltam. 

- Várjál csak, hogy értsem meg: ha szűz vagy, akkor pancsernek vesznek, ha pedig nem és menő vagy akkor a világ legjobb barátnőjének? Ezek milyen fajba tartoznak? 

- Ne értsd annyira félre. Ne úgy vedd, hogy csak játszom a stílusomat. Csak a nem szűz lányt játszottam meg. 

- Hát, elég jól sikerült. Én eddig is tudtam, hogy még mindig szűz vagy. 

- Honnan?- meredtek ki szemeim.

- Te is úgy viselkedtél volna mint Sam. Rámhajtottál volna egyből, már vennéd le rólam a ruhákat. Épp ezért is kedveltelek meg téged ennyire.- karolt át, majd abban a szempillanatban megcsörrent a telefonom. 

- Anyu az. 

- Ne vedd fel!- szólt.

- Szia anyu. Figyelj, nemsokára otthon leszek, csak elmentünk Verával és Samel egy kajáldába. Megígérem, hogy sietek haza!- nyomtam ki a telefont. 

- Tényleg haza akarsz menni?- vitte le kissé a hangját. 

- Elengedsz?- drámáztam.

- Igen. 

- Ugye ezt nem gondoltad komolyan? Jössz te is velem!

- V-v-várj! És mit mondunk, ki vagyok?

- Az igazat! Ha elfogadja a kapcsolatunkat ha nem, nem mész el nélkülem boltig se.- pusziltam arcon, majd előkaptam pár ruhát, és elindultam a mosdóba felöltözni. 

 Hamar elkészültünk. Andy megivott egy kávét gyorsba, azután el is indultunk a házam fele. 

- Biztos jó vége lesz?- kérdezte. 

- Bízz bennem. Anyu sok mindent elnéz, és sok mindent megért.

- Jah, veszem észre, azért csapott olyan nagy botrányt a telefonba. 

- De azt azért, mert nem mentem haza amikor mondta. 

 Andy gyorsan vezetett, gyorsan hazaértünk. Becsengettem.

- Oh kislányom!- tette kezét az arcomra.- Nincs semmi ba...- vett egy kis szünetet.- Ő kicsoda?- súgta.

- Anyu, ő itt Andy az új évfolyamtársam. Eléggé összebarátkoztunk a bulin, ezért gondoltam nem baj ha itt lesz egy kis ideig. 

- Nem, persze, hogy nem baj.- nézte farkasszemekkel Andyt. 

 Felmentünk a szobámba, becsuktam az ajtót, majd Andy így szólt hozzám:

- Nem úgy volt, hogy az igazat mondjuk?- emelte fel picit a hangját. 

- De, de meggondoltam magam.- mondtam.

- Nem mersz felvállalni a családod előtt?- mondta gúnyosan, miközben kinyújtotta a nyelvét.

- Anyu előtt soha. Még mindig én vagyok anyuci áldott pici gyermeke.- tettem kezemet ölbe. 

- Most, hogy nincs itt senki, kaphatok egy csókot nem?- állt fel, majd egy kaján vigyor jelent meg az arcán. 

- Hát... Igen.- ugrottam rá, majd megcsókoltam. Hirtelen azt hallottuk, hogy kinyílik az ajtó. Abban a szempillanatban megugrottunk.

- Marilyn te meg mit csinálsz? Anyu!- ordított Darilyn.

- Dodo shh!- csitítottam el.- Adok neked harminc dolcsit ha nem szólsz erről anyunak.- hajoltam oda hozzá.

- Negyvenöt!- mosolygott.

- Rendben, te kis csóri. Na most menj!- küldtem ki a szobámból.

- Jól üzletel a húgod!- nevetett. 

- Néha túl jól.- dőltem neki az ajtónak.- Elintézek valamit, addig maradj itt.- mentem ki a szobámból remegő kézzel.- Oké Marilyn. Meg tudod csinálni. Hisz csak két hétről lenne szó. Nem nagy ügy.- bíztattam magam. 

 Lementem a nappaliba, ahol anya teregetett. 

- Anyu! Elfelejtettem mondani, hogy megyünk az osztállyal kirándulni két hetet,

- Igen? És hova, mikor, hánykor?- teregetett tovább.

- Hegyekbe megyünk sátorozni, holnap reggel tízkor. 

- Kötelező menni?- kérdezte.

- Igen.

- Miért?

- Meeert... Tanulmányozzuk a természetet, igen, és abból majd írunk dogát. 

- Rendben. Pakolj össze gyorsan!- mondta anyu, majd én indultam fel a szobámba. 

- Na mi történt?- kérdezte Andy.

- Azt mondtam anyunak, hogy kirándulni megyünk 2 hétre az osztállyal a hegyekbe.- ahogy kimondtam az utolsó szót, megcsörrent a telefonom.- Sam hív. Vegyem fel?- kérdeztem.

- Vedd. Mond meg neki az igazat, max majd én is belekeveredek.- kacsintott rám Andy.

- Szia Sammy! Mi az?

- Mary! Képzeld, holnap sátorozni megyünk az osztállyal! Hát nem csodálatos? 

- De, nagyon csodálatos.- mondtam lehangolóan.

- Na csak ennyit akartam közölni veled. Na és mi van a pasiddal? Megtörtént már?- kérdezte.

- Sam. Te és Vera ribancok vagytok, én pedig nem. Szóval inkább mellőzd ezeket a kérdéseket. Oké?

- Szóval nem dugtatok még?- nevetett, majd Andy kikapta a telefont a kezemből.

* Andy szemszöge *

- Ide figyelj Sam. Kicsit Jézusnak képzeled magad, hogy bárkit lenézel aki nem felel meg az elvárásaidnak nem? 

- Anderson drága, ne sérts meg ennyire. Nem vagyok istenhívő.

- Az nem az én bajom. Legyél szíves ne keveredj bele többet Marilyn életébe Meglesz?- nyomtam ki a telefont.- Tessék a telód!- nyomta a kezembe.

* Marilyn szemszöge *

- Köszi Andy, sokat segítettél.- öleltem meg. 

- Inkább a bőröndödet öleld, hogy férjen bele minden ruhád, ne engem.- nevetett. 

- Jó de akkor segíts ölelgetni, mert nem vagyok annyira erős azért.

 A gardróbom felét bele akartam nyomorítani egy bőröndbe. Cipők, alsóneműk, ruhák, pólók, nacik, sminkkészlet... 

- Nem kell ennyi dolgot hozz hozzám!- nevetett.

- De, ööö... Nem úgy volt, hogy kirándulni megyünk akkor?- kérdeztem.

- Hát, rendben. Tudod, hogy én engedlek.

- Én meg nem engedlek el téged. Te is ott maradsz, nem?- közeledtem hozzá.

- Nem.- vitte le a hangját, mire én egy meggyőző csókkal meghódítottam.- Vicceltem, csak hiányzott már a bűvös csókod.- mosolyodott el.

- Nem vicces!- löktem meg. 

 Andyval könnyebben megoldottam a pakolást. Ahogy készen lettem, Andy levitte a bőröndömet, miközben én anyuval beszéltem. 

- Készen vagyok anya!- ordítottam.

- Rendben, de hova mész?- kérdezte.

- Andyhoz, segítek neki összepakolni.

- Rendben, de legkésőbb tízkor este legyél itthon. 

- Ezzel kapcsolatosan... Nála akarok aludni este.

- Otthon vannak a szülei?- kérdezte anyu.

- Nincsenek.- nézett Andy komoly fejjel anyura.

- Mary nem lehetsz otthon egyedül egy fiúval!- húzott vissza.- Ki tudja milyen trükköket vet be.- suttogta. 

- Anyu, nyugi. Andy a legmegbízhatóbb fiú akivel eddig találkoztam. Nem lesz semmi bajom.

- Vigyázok rá, Miss Monroe. Garantálom, hogy mellettem lesz a legnagyobb biztonságban.- karolt át Andy.

- Úgy legyen.- ment be a szobájába, majd mi elindultunk a kocsi felé. 

- Szép húzás volt.- mosolyogtam Andyra. 

- Csak az igazat mondom.- szállt be a kocsiba. 

 Amikor megérkeztünk a házhoz, Andy elővette a csomagtartóból a bőröndömet, majd felvitte a hálószobába. Az ő holmijait egy kisebb táskába pakolta bele.

- Egy ilyen picur táskába akarod tölteni a következő két hetedet?

- Nekem elég ennyi ruha is, elvégre fiú vagyok.- tevékenykedett tovább.

- Férfi.- tettem kezemet a csípőmre.

- Nőőő.- mutatott a nagy bőröndömre, majd dermesztette rám szemeit, mire elnevette magát. 

 Ez a nap is hamar eltelt szerencsére. Ahogy elpakoltunk mindent, és készen voltunk, lefeküdtünk aludni. 

~ 08:56 a.m. ~

- Jó reggelt Marilyn!- húzta el a sötétítőket Andy.

- Még pár perc és felkelek.- tettem a párnát a fejemre. 

- Sietnünk kell, szóval siess!- ült le mellém, majd arcon puszilt.- Ha lenne kedvem ma este a sátorban felizgulni, és megengedem hogy rám mássz és csókolgass, akkor felkelsz?- "alkudozott", mire én abban a szempillanatban kipattantam az ágyból, majd a mosdó fele vettem az irányt. Megfésülködtem, megmosdottam, majd felöltöztem. Ameddig én elkészültem, addig Andy is, és elkészítette a reggelit. 

- Remélem szereted a tükörtojást mert az a reggeli!- tette elém a tányért. 

- Olasz tükörtojás?- kérdeztem.

- Az ám.- mosolygott.

- Szuper vagy Andy, pont az a kedvencem!- kezdtem el falni a reggelimet. 

 Ahogy megreggeliztünk, bepakoltunk mindent a csomagtartóba, majd elindultunk a suli felé, ami egy kicsit hosszú út volt, mert Toronto másik végébe lakik Andy. 

- Kicsit izgulok...- néztem Andyra. 

- Miért?- nézett rám, majd tekintete visszacsúszott az út fele. 

- Sam és Vera miatt. Vajon...- nem tudtam befejezni a mondatomat, mert Andy megszakította:

- Miattuk ne aggódj. Messziről elkerüljük majd őket. Ha pedig nem sikerülne, mint mondtam, én megvédelek.- mosolyodott el, majd leparkolt a suli előtt. 

 Mindenki minket nézett, látszódott a fél osztályon, hogy meglepődött fejük van, amiért egy ilyen autóval jövök és egy ilyen fiúval.

- Tudod, hogy mindenki minket néz?- mentem közelebb Andyhoz. 

- Nem, az a srác nem. Az csak épp idenézett.- mutatott az egyik fiúra. 

- Rendben diákok! Két perc múlva pontosan tíz óra lesz. Mindenki, felszállás a buszra!- intett a busz felé az osztályfőnököm, de mi nem hallgattunk rá.- Monroe kisasszony ez magának is szól!- mondta az osztályfőnök.

- Nem, neki nem szól.- állt elém Andy.- Szerintem jobbat tenne mindenkinek, ha Marilyn az én autómmal menne.- nézett rám. 

- Rendben, de aztán el ne tévedjenek fiatalemberek!- szállt fel a buszra az osztályfőnököm.

 Beszálltunk az autóba, majd megvártuk, ameddig elindul a busz, hogy tudjuk követni. 

 Két és fél óra alatt odaértünk, majd ahogy megérkeztünk, megkerestük magunknak a megfelelő helyet egy erdőben a sátorhoz. 

- Itt jó lesz?- mutatott egy kisebb üres helyre.

- Nem. Samék sátra mellett van.- húztam el a szám szélét, majd kerestem tovább helyet. 

- Ez tök jó hely lenne, meg amúgy is. Mi baj lenne ha mellettük sátoroznánk le?- kérdezte Andy.

- Azt beszéltük meg, hogy messziről elkerüljük őket, nem emlékszel?- néztem rá. 

- Akkor ott?- választott egy másik helyet a kajálda mellett. 

- Ott jó lesz, nem fúj annyira a szél.- pakoltunk le.

 Mint mindig, most is én voltam a konfortfelelős a sátorban, ezért megpróbáltam elrendezni minél kényelmesebbre a belsejét. Ahogy készen lettem, Andy behozta a cuccokat, majd én egy kicsit ledőltem. 

- Gyerekek indulunk az első utunkra! Készülődjenek.- mondta az osztályfőnököm.

- Ne már, muszáj most menni? Olyan jól lefeküdtem ide.- nyavajogtam.

- Ha akarod, akkor nem megyünk. Bemegyünk az erdőbe, és ott fogunk romantikázni.- közeledett hozzám, mire én magamhoz húztam és megcsókoltam. 

 Hát igen, végre kijött ez a rész is. Tudom, rohadt hosszú, de legalább én is bevallom, hogy van benne egy kis érdekesség is! :3

~ Helyzet

    Sziasztok olvasóim! :) 
 Amint észrevettétek, elég hosszúak a részek a blogomban. Ennek az az oka, hogy igyekszem minél érdekesebben, figyelemfelkeltőebben, és izgalmasabban kifejezni magam. Lehet valaki észrevette, hogy ameddig kijön egy rész, addigra eltelik maximum 2 nap. Ezzel lenne kapcsolatban egy kérdésem. Írjam mostantól úgy, hogy amikor már nem jut eszembe semmi mentsem el piszkozatként, és amikor BIZTOSAN kész a rész, akkor tegyem közzé, vagy írjam úgy ahogy eddig?  

Véleményeteket kérem!  Van valami kritikátok, esetleg tanácsotok a blog szövegéhez? Azért merült fel bennem ez a kérdés, mert engem kissé irritál a sok "mosolyodott el, mosolyogtam, mosolygott" szó a mondatok végén. Vagy csak nekem tűnik egy kicsit polgárbosszantónak? Péeleske (légyszives:D) írjátok meg kommentben a véleményeteket erről, sokat segítene. 

!!!  Szerintem már elég sokan várjátok, hogy jöjjön ki egy bejegyzés a szereplőkről. Nos igen, már gondolkodtam rajta, és arra a döntésre jutottam, hogy amikor felmerült mindenki a blogban, akkor mutassam be őket egy külön részben. Az nem annyira nagy dolog, nem olyan sok idő, körülbelül a 10. résznél fogom hozni, vagy hamarabb. :)

 Körülbelül ennyi is lenne ez a kis felhívás, ha még lesz valami közlendőm a blogról azt külön bejegyzésként fogom megírni. Bye-Bye!^^♥

2. Rész

 Másnap reggel, 12:07 a.m.

Arra keltem fel, hogy anyu sütiket hozott be a szobámba.
- Kösz anyu! Milyen sütit csináltál ma?
- Meggyeset. Jó étvágyat hozzá!- ment ki a szobámból.

 Felültem az ágyamba, ölembe vettem a sütis tálcát, majd falatozni kezdtem. Kicsit éhes voltam, szóval ezek a sütik betöltötték a reggeli szerepét. Felkaptam a kardigánomat, beleugrottam a papucsomba, majd bementem a mosdóba. Megmosdottam, megfésültem a hajam, majd elővettem a ruháimat a szekrényből.

 

 Felvettem magamra a ruhákat, majd beálltam a szekrényem melletti nagy tükör elé, és elkezdtem nézegetni magam.

- Tökéletes.- mosolyogtam, majd előkaptam a táskámat, belepakoltam a holmiaimat, majd elindultam a buliba. 

 Nem volt túlságosan messze James háza, ezért 20 perc alatt odaértem. Sam már várt.

- Helló Sammy!- köszöntem neki.

- Mary! Pont időben érkeztél. Gyere!- húzott be.

 A buliban egy ismerős arc se volt Samen kívül. Mindenhol félmeztelen lányok, és teljesen részeg fiúk. 

- Nem pont olyan ez a buli mint ahogy elképzeltem.- motyorogtam Samnek.

- Miért, milyennek képzelted el?- jött oda hozzám egy fiú.

- Andy?!- kérdeztem furcsálva.

- Mary. Rég találkoztunk.- mosolyodott el.

- Marilyn, ő meg kicsoda?- kérdezte Sam.

- Egyik... Egyik "exem". Úgy értem oviban volt 2 csókunk. De azóta alig találkoztunk. 

- Szóval akkor már nem jártok?- mozdult rá.

- Nem szeretem ha egy lány nyomul, szóval ülj le. Nem pont miattad jöttem el ebbe a buliba.- mondta komoly arcal. Mindig is egy komoly fiú volt, ezért is olyan vonzó. Na meg persze a teste...

- Fuj Marilyn goromba a pasid!- vágott egy hülye arcot, elvitte a sörös poharát, majd elment. 

- Mindig ilyen?- húzta fel szemöldökét, majd leült mellém.

- Nagyjából.- húztam el a szám szélét. Egy pillanatra sem fordultunk egymáshoz beszélgetésünk közbe. Érdekes volt.

- Találtál valakit?- dugta zsebre a kezeit. 

- Nem... Sam mindegyik fiúra rámozdult, akivel beszéltem volna. Dugtak egy jót, aztán ott is hagyta. A fiú meg tovább ment más lányhoz.

- Ez egy kurva amúgy?

- Jah.

- Amúgy... Jól nézel ki. Jól áll a ruha.- mosolyodott el.

- Köszi. Pont erre az alkalomra vettem.- pirultam el. 

- Nem vagy valami bőbeszédű úgy látom.- mondta Andy.

- Jah, most egy kicsit visszahúzódóbb lettem az elmúlt pár napban. 

- Van kedved kijönni egy kicsit az udvarra beszélgetni? Rég hallottam a hangodat. Úgy értem, izé. Legalább nem unatkozunk ebben a halott buliban.- dadogott.

- Rendben.- felállt, majd nyújtotta a kezét nekem, hogy álljak én is fel.- Udvarias.- mosolyogtam rá.

- Na és... Hogy megy a suli?- nevetett diszkréten. 

- Légyszi ne is juttasd eszembe. Szerintem nem is fogok menni jövőhéten. Elegem van már belőle.- nevettem. 

- Jó ötlet... Mit szólnál, ha...- nekidőlt egy falnak, majd közelebb húzott magához- együtt lógnánk? 

- És hova mennénk?- emeltem fel a szemöldökömet, és mosolyogtam. 

- Vagy nálam lennénk otthon, vagy csak úgy meglógnánk ketten a világ elől... Ki tudja.- jelent meg arcán egy kaján vigyor. 

- Ezt vegyem úgy, hogy rámmozdulsz?- hajoltam közelebb hozzá, hogy hozzam zavarba.

- Vonzó vagy. És igen, veheted annak ha akarod.- nyelt egy nagyot.- Csak te ne legyél olyan rámmozdulós mint az a ribanc Sam, mert az olyan lányokat nem bírom.- mondta. 

- Meglesz.- pusziltam nyakon, mire ő ölébe kapott, és egy padhoz vitt, majd leültetett.- Ez mire volt jó?- mosolyogtam.

- Gondoltam, egy kicsit romantikázok. Egy ilyen szép lány mellett nem lehet megülni nyugodtan.- dugta zsebre.

- Tudod... Alig ismerlek. De mégis megbízok benned. Ezt nem minden férfi mondhatja el magáról, szóval tekintsd magad szerencsésnek.- hajtottam fejemet a vállára.

- Ez hízelgő.- ölelt át.

- Melletted valahogy másnak érzem magam. Valami nyomasztó, de mégis kellemes érzés van bennem.

- Varázsló vagyok. Csiribácsi!- "varázsolt".

- Jó vicc. Vagy csak varázslatos vagy.- öleltem meg. 

- Van programod ma estére?- kérdezte.

- Nem, nincs. Miért?

- Csak gondoltam elviszlek egy kajáldába.

- Aranyos.- mosolyogtam.

~ 15:23 p.m. ~

 Andyval visszamentünk a buliba, ahol már nagy felfordulás volt. Beszélgettünk, ittunk,...

- És akkor most váltsunk tempót! Lassú tánc következik.- mondta a zenés fiú.

- Pff... Nem lesz valami nagy tánc itt, ha mindenki kifekszik a sok alkoholtól...- nevettem.

- De mi nem vagyunk részegek, szóval... Van kedved táncolni?- kérdezte, majd elpirult.

- Persze!- álltam fel, majd elkezdtünk táncolni.

- Hogy-hogy tudsz táncolni? Eddig minden csaj csak bénázott, mint a mesékben.- mosolygott.

- Apu megtanított az ilyen esetekre.

- Elég engedelmes apád van, ha már megtanít táncolni a fiúkkal.- emelte fel szemöldökét. 

- Hát igen... De sajnos volt.- néztem félre. 

- Hogy-hogy volt?- döbbent meg. 

- Lecsukták, mert embereket gyilkolt részegen. Már öt éve.

- Az furcsa. Én is szoktam gyilkolni, mégse kaptak még el soha.- mosolygott.

- Hűha... Vad vagy.- mosolyogtam.- Amúgy, vegyem úgy, hogy mi most járunk?- emeltem fel szemöldökömet.

- Ettől biztos rájössz.- húzott magához, majd megcsókolt.

 Hosszas csókolózásunk után egymásranéztünk, majd én ráhajtottam a fejem a mellkasára, és tovább táncoltunk. 

- Kurva jó volt. Még sosem volt ilyen jó csókban részem.- mosolyodott el.

- Tudom én, hogy hogy kell levenni egy fiút a lábáról egy csókkal.- mosolyogtam rá.

- Dögös!- mosolygott. Gyilkos mosolya van...

- Csak szerintem unalmas ez a buli?- néztem körül.

- Szerintem is. Akkor megyünk?- fogta meg kezem.

- Mehetünk.- mosolyogtam rá.

 Mikor az udvarra értünk, felkapott, mire én felnevettem, majd letett a kocsija előtt.

- Ez kötelező volt?- mosolyogtam.

- Gondoltam én is kicsit megkínozlak a...- vett egy mély levegőt.- hízelgős fejemmel.- mosolyodott el, majd kinyitotta nekem a kocsiajtót, hogy üljek be.

 Útközben, amikor megállt a piros lámpánál, így szóltam hozzá: 

- Melyik étterembe megyünk?

- A Canoeba. Megfelel hölgyem?- gúnyolódott.

- A Canoe étterembe?! Dehát az a legdrágább étterem egész Torontoból. Sőt, egész Canadából.

- Egy ilyen szép lányt néha ide is el kell vinni, nemde?- nézett rám egy kaján mosollyal, majd felemelte a szemöldökét, mire én arcon pusziltam. 

 Hamar megérkeztünk az étteremhez. Bementünk, majd kiválasztottunk egy tökéletes helyet kettőnknek a teraszon. Kértük az ennivalót, majd elkezdtünk beszélgetni.

- Nos, hát... Hű... Még emlékszem, hogy hogy néztél ki kiskorodban. És most, hogy milyen szép nagy lány lett belőled... Elképesztő!- fogta meg kezem.

- Hát igen... De azért belőled is lett egy nőcsábász test. Emlékszel még, amikor mindig nagyim jött értem oviba, és mindig csináltunk egy közös képet? Még mindig megvan egy kép, és nagyon vigyázok rá. Megvan a másolata a táskámban is.- mosolyogtam.

- Én átmásoltam a telómra is egyet, és még mindig megvan. Ez tök aranyos, nem?- mosolygott.

- De... Ez a kiskorú szerelem...- mosolyogtam.

- És a nagykorú.- közeledett hozzám megcsókolni. 

 Hamar megettük az ennivalót, majd Andy háza felé vettük az irányt. 

~ 18:41 p.m. ~ 

 Kiszálltunk a kocsiból egy mező közepén. Kihalt volt a terület teljesen, mégis jó menekülőhely. 

- Miért itt szálltunk ki?- kérdeztem.

- Mert embereket gyilkoltam. És ha meglátnák az autómat a városba, majd a házam mellett, leköröznének.

- Okos...- fogta meg kezem, majd elkezdtünk sétálni. 

 Pár perc alatt meg is érkeztünk a nagy házához. Bementünk, majd ő leült egy kanapéra. 

- Öhm, izé... Ebben a ruhában kell maradnom egész végig?

- Persze, hogy nem! Van egy pár tiszta boxerem.- nevetett.

- Chh... Mókamester.- ültem le mellé.

- Az exeim ruhái még megvannak az egyik szekrényembe. De elég lenge rucik, ha nem gond.

- Vegyem megtiszteltetésnek, hogy az exed ruháiban kell rohangálnom a lakásodban?- tettem kezemet a derekamra. 

- Ne, ne vedd. Mind egy ribanc volt.- mosolygott. Odament egy szekrényhez, majd onnan elővett egy pár ruhát, majd a kanapéra dobta. - Tessék! Rózsaszín, fehér vagy fekete?- emelte fel szemöldökét. 

- Szerintem a fekete állna nekem a legjobban.- fogtam meg, majd átöltöztem a mosdóban. 

- Hű... Jó-jól áll!- emelte fel szemöldökét. 

- Ugye? Szerintem is szexi!- ültem az ölébe. 

- Ugye tudod, nekem nagyon fontos vagy.- mondta.

- Tényleg? Folytasd.- mosolyogtam.

- Meg akarom tudni az ízléseidet. Úgy értem... Szereted, ha egy fiú romantikus?- kérdezősködött. 

- Néha legyen csak romantikus virágokkal, és gyertyás asztallal. De inkább azt szeretem, ha XBox-oznak és Play Station-znek velem.- túrtam hajam a fülem mögé, majd átkaroltam a nyakát. 

- És ahhoz mit szólnál, ha most felmennénk a hálószobába, ééés...- mosolygott. 

- És megnéznénk egy filmet az ágyban? Klassz ötlet!- pusziltam arcon, felálltam, majd a szoba fele vettem az irányt.

 Lépcsőzés közben, megint ölébe kapott.

- Mielőtt kérdeznéd, hagyomány tisztelő vagyok.- tett le.

- De nem is vagyunk összeházasodva.- nevettem.

- Nem sokáig. Ahogy betöltötted a tizennyolcat, enyém leszel, Miss Biersack.- csókolt meg. 

 Bementünk a szobába, majd leült az ágyra, és levette a pólóját. 

- Uh... Póló nélkül még vonzóbb vagy!- mosolyogtam rá.

- Ugye?- feküdt le az ágyra, majd én a mellkasára. 

- Andy, inkább én lemaradok erről a filmről, mert elég fáradt vagyok.- fordultam meg, majd próbáltam elaludni. Hirtelen egy kezet éreztem a testemen, ami átölelt. 

1. Rész

* ... *

~ 13:57 p.m. ~

- Marilyn kisasszony kérem ne aludjon az órámon!- hallottam meg egy női hangot.

- Nem aludtam, csak koncentrálok és pihentetem közbe a szemem.- nyújtózkodok.

- Marilyn ez nem vicces! Már van két egyesed föciből. Ne szerezz be még egyet, mert azt már képtelen vagy kijavítani.- tette kezét Darilyn a vállamra.

- Hugi... Te ezt nem érted. Péntek van süsü. Kicsit had felejtsem már el a tanulást.- fordultam vissza a tábla felé, majd megint letettem a fejem a padra, de már nem volt idő szunyálásra, mert ki is csengettek.- Ahj, végre kicsengettek. Végre élhetjük mi is szabadon a hétvégénket.- dobtam be a holmiaimat a táskámba, majd az ajtó felé vettem az irányt.- Darilyn gyere már!- várakoztam sokat a húgom után. 

 Hazafele menet megállítottam Darilynt, majd így szóltam neki:

- Dodo. Ma este plázába megyünk Veronicaval és Samel, mert holnap lesz állítólag valami meglepetésbuli, ezért kéne valami jó ruci. Na puszi!- futottam a villamos fele. 

 Szerencsémre a villamos hamar jött, ezért rögtön fel is szálltam rá. Érvényesítettem a jegyemet, majd leültem egy székre. Elővettem a telefonomat, hogy megnézzem a friss tweeteléseket. 

~ 14:24 p.m. ~

 Meg is érkeztem az Algo Centre Mall-hoz, ahol már Veronica és Sam vártak. 

- Hali! Mehetünk?- álltam lelkesen a két lány mellé.

- Mi ez a nagy lelkedés Marilyn?- kérdezte Sam. 

- Semmi különös, csak örülök, hogy végre megszabadulhattam a suliból.

- Aha, peeersze. Talán egy fiú van az ügyben?- kérdezte Veronica.

- Ne hülyéskedjetek már. Gyertek!- intettem nekik a pláza fele. 

 Szebbnél szebb ruhákat találtunk. De nekem csak egy tetszett.

- Azt figyeljétek! Kikúrt szép ruha.- csodáltam.

- Ez igen ruha! Menj és próbáld fel most!- bíztatott Vera.

 Bementem a boltba, levettem a fogasról a ruhát, majd bementem vele a ruhapróbáló kabinba. Seperc alatt felvettem, majd kimentem a lányok elé.

- Nagyon édes!

- Tök klassz! Vedd meg most rögtön!- mondta Sam.

 Visszamentem levenni a ruhát, majd odavittem az eladónőhöz.

- 189 $ lesz. 

- Mivan? Annyit nem engedhetek meg magamnak. Még egy 110 $-ost is nehezen engednek meg nekem.

- Gyerünk már Marilyn, ez egy különleges buli lesz! Valami szépet kell felvenned. Ezt az egy ruhát már csak megengedik!- bíztatott Vera.

- Igen! Kihagyhatatlan esély. Gyerünk már, vedd meg!- erölködött Sam.

- Oké, de ez volt az utolsó alkalom, hogy sok pénzt költök egy ruhára!- nyújtottam a pénzt az eladónőnek, majd ölembekaptam a ruhát, és mentünk tovább.

- Csajok, szerintetek biztos jó vétel volt ez?- kérdeztem.

- Igen, nyugi már! 

- Szerintem is. Már csak egy cipő kéne hozzá, egy tuti nyaklánc, és egy dzseki.- mondta Vera.

- Anyu ki fog nyírni ennyi költekezés miatt. Habár, ha nem tudja meg az árakat, nem lesz nagy baj.- reménykedtem. 

 ~ 16:03 p.m. ~

 A lányokkal találtunk magunknak ruhát a bulira. Mostmár csak valami elfoglaltság kéne délutánra. 

- Ti mentek valahova ma este?- kérdeztem.

- Én megyek palimhoz filmet nézni.- mondta Vera.

- Én nem megyek sehova ma este, otthon leszek.

- Szuper! Esetleg átmehetnék hozzád?

- Persze. Jöhetsz akár most is.
- Na akkor én mentem lányok. Hellóka!- ment el Vera.
 A villamos fele vettük az irányt. Az úton elbeszélgettünk Sam-el.
- Annyira várom már a holnapot! És te?- kérdezte Sam, de én folytattam a kinézést az ablakon.- Ébresztő Marilyn!
- Ja, bocsi figyelek. Csak egy kicsit gondolkodtam valamin.- válaszoltam.
- Valami nincs rendben veled. Mi a gond?
- Semmi... Vagyis, de. Egy fiú lenne az ügyben. Lenne...- hangsúlyoztam ki a "lenne" szót.
- Hogy-hogy lenne?
- Tudod... Eljön az idő minden lánynak, amikor kell nekik egy fiú. Egy olyan fiú, aki úgy szereti a lányt, mint Jack Roset. Egy fiú, akinek el lehet mondani mindent, és megértő. És, a leglényegesebb, akivel lehetne...
- Dugni?- nevetett diszkréten Sam.
- Nagyon ismersz. De amúgy buliba menni. Bár, a te ötleted sem rossz!- emeltem fel szemöldökömet.
- Még gondolkozol egy kicsit, vagy jössz Marilyn drágám?- gúnyolódott.
- Kussolj be..- nevettünk.
 Leszálltunk a villamosról. Közel volt Sam háza a megállóhoz, szóval nem kellett sokat gyalogolni odáig. Bementünk a házába, majd leültünk egy kanapéra.
- Nincs itthon anyám. Kérsz egy cigit?- kínált meg.
- Kösz.- vettem el tőle.
- Am te még szűz vagy? Sosem beszéltél még róla.- arcára egy gúnyos mosoly került.
- Dehogy is. Na és te?
- Rég nem. Kivel vesztetted el?
- Alex.- válaszoltam.- Egy paraszt az a férfi.
- Komoly? Hány éves?
- Talán 20... Miért? Kéne neked?
- Jól jönne. Mekkora a dákója?- kérdezte Sam.
- Na jó, ez már kicsit több a soknál.- szóltam rá.
- Jólvan na, tudod milyen vagyok.
- Jah. Rendelünk egy pizzát? Rohad éhes vagyok.- mondtam.
- Rendicsek.- kapta elő a telefonját.
 Egy óra múlva meg is érkezett a pizza. Beraktunk valami filmet, és beszélgettünk, ameddig be nem esteledett.

~ 19:48 p.m. ~

- Huh, már ennyire elszaladt volna az idő?- hajoltam az óra fele.
- Csak nem menni készülsz?- emelte meg szemöldökét.
- De.
- Ne már Mary. Még csak most jön a lényege.
- A pia? Nem tudtad volna hamarabb beidőzíteni a lényeget?- forgattam szemeimet.
- Ahj. Maradj már még egy kicsit, legalább igyuk meg!- szinte már könyörgött.
- Add ide azt a szart, megígérem, hogy otthon megiszom és halálra berúgok, csak had menjek már haza!- emeltem fel cseppet a hangom.
- Miért sietsz annyira?
- Hát...- túrtam bele hajamba, és körülnéztem a szobában- Kezdődik a Marichuy! Na puszihelló!- próbáltam menekülni.
- Jó vicc. Akkor holnap tali 1-kor tali a buliban!
- Meglesz!- kiabáltam.
 Megpróbáltam hazasietni, ami sikerült is. Felszálltam a villamosra, és leültem egy székre. Elővettem a telefonomat, majd képeket néztem róla. Egyszer csak egy hideg kezet érzek a vállamon.
- Neked ezek a pasik jönnek be? Pff...
- Igen, miért baj?- néztem rá arra a random emberkére a hátamnál.- Dehát te is hasonlóan nézel ki!- emeltem fel szemöldökömet.
- Ezt mondom én is cica! Pff mert jó ízlésed van. Nem egyértelmű?(!)- mondta. Valami egy kicsit bűzlött... Nem viselkedik normálisan. Lehet részeg a csórika. (:D)
- Na jólvan, szióka!- integettem neki, majd leszálltam a villamosról, majd mentem a házam fele.
 5 perc alatt haza is értem.

- Megjöttem anyu!- ordítottam.
- Szuper, pont jókor jössz, nekem pont el kell utaznom 2 hétre sürgősen, addig vidd el sétáltatni Edgart, mit vettél had lássam? Na mindegy most nagyon sietek szia!- hadart. Egy kicsit vicces volt..
- Hát.. o-oké.- dadogtam.- Edgar! Gyere kutyus!- ordítottam, majd rátettem a kutyapórázt.

~ 20:39 p.m. ~
Az utcánkal szembe van egy park, oda vittem Edgart sétálni. Lassacskán mindenki hazament, csak mi maradtunk Edgaral, meg még valaki...
- Most megvagy!- fogta valaki be a számat.
 Szerencsémre tudom, hogy mi az az önvédelem. Kiskoromban megtanultam karatézni, ezért is engednek el este a szüleim bárhova. Megbíznak bennem, habár nem kéne...
 A fickó kezei közül kiszabadultam, majd levertem őt a földre.
- Ezt félrenézted kölyök. Most lássuk, ki vagy!- vettem le az arcáról a sapkát és a kendőt.- Alex?!
- Mary?- mosolygott.
- Ez egyáltalán nem vicces Alex. Nem érted hogy vége?- nyújtottam a kezem, hogy álljon fel.
- Nem járni akarok veled...- vett szünetet, majd egy gúnyos vigyor jelent meg az arcán.- Amekkora egy kurva vagy egy-két kacsintás és már dugnak is veled.- nem tűnt el az arcáról az a mosoly.
- Akkor részeg voltam te baromarcú!- pofoztam fel.- Gyere Edgar! Hagyjuk itt ezt a senkiházit.- néztem rá.
- Eljössz holnap a buliba Jameshez?- pont oda megyek holnap.
- Hát...- gondolkoztam, hogy mit válaszoljak.- Nem!- lépkedtem hazafele.

~ 21:23 p.m. ~

 Felmentem a szobámba, majd egyből átöltöztem és lefeküdtem aludni. Holnap nagy nap vár rám.



 Picurok bocsánat, hogy a blog eleje unalmas/nem annyira jó, de 7.-8. résztől beindul tutira ígérem! :)