7. Rész

- Szóval, itt fogunk lakni?- törölte le könnyeit Darilyn.

- Valószínüleg.

- Na és mi lesz a dolgaimmal?- kérdezte.

- Milyen dolgok?

- Ruháim, játékaim, estébé...- sorolta.

- Majdnem egy méretűek vagyunk, csak találunk pár ruhát, ami rád is jó.- feleltem.

- Készítsek valami kaját?- szólt közbe Andy. 

- Jó lenne, kezdek éhes lenni.- mondta Darilyn.

- Jah, én is kicsit.- mondtam.

- Áh, inkább nem csinálok semmit, lusta vagyok hozzá.- ült le mellém Andy, majd átkarolt. 

- Naaa! Lusta dög!- csikoltam meg, de semmi reakciója nem volt.

- Nem vagyok csikis!- mosolyodott el.- Na és te?- kezdett el csikolni.

- Fejezd be!- sikoltottam fel, majd megkergetett az egész lakásba, majd nagy erölködések közepett elkapott. Ölébe vett, majd megpuszilta a nyakam.- Mostmár kiélted magad, letehetsz és rendelhetsz pizzát.- kezdtem szúrkálni az ujjammal a homlokát.
- Kérj meg szépen!- emelte fel szemöldökét, mire én arcon pusziltam.- Mindegy, megy így is!- vonta meg vállát, majd letett a földre.
 Megrendeltük a pizzát, majd támadt egy ötletem. A hálószobába felültünk mind a hárman az ágyra, majd elkezdtünk beszélgetni.
- Darilyn. Van már kiszemelted?- jelent meg egy vigyor Andy arcán.
- Igen... Csak kissé idős hozzám.- húzta el a szája szélét.
- Na és ki az?- haraptam bele a pizzámba.
- Dastin Heels. Huszon hat éves.- mosolyodott el.
- Hogy mivan?- akadtam ki.- Ő még él?
- Persze hogy él! Csak egy kicsit megsebesült...- mondta Darilyn.
- Hisz... Hisz én megöltem! Hogy élhet még?- akadtam ki.
- Az anyja roma származású, és csupa fekete mágiával rendelkezik. Ezért tudja életben tartani a drága kicsi fiacskáját.- gúnyolódott Andy.
- Na hát én most anyuci drága kicsi fiacskájával járok!- tette kezét a derekára Dodo.
- Nem járhatsz azzal a baromarcúval! Ő ölte meg anyádat!- idegeskedett picit Andy.
- De már csókolóztunk is...- vonta össze szemöldökét Darilyn.
- Dodo, őt most azonnal töröld ki az életedből.- "parancsoltam".
- Mert ha nem?- mosolyodott el kissé.
- Akkor a te életed lesz veszélyben.- böktem ki.
- Nincs veszélyben az életem, és nem is lesz! Ma egész nap vele lógtam a suliból!
- Nem teheted ezt! Darilyn ez így egyáltalán nem helyes!- mondtam.
- Ne törődj már ennyire az életemmel! Már nagy vagyok, csinálhatok azt amit akarok.- erőszakoskodott.
- De nem egy huszon hat éves beteg állattal!- mondta Andy.
- Darilyn ne szánd el magad, még csak most leszel tizen öt.- mondtam.
- Jól van, tök mindegy.- fogta meg a tányérját, majd kiment a szobából.
- Tennünk kell valamit, nem hagyom, hogy elvegye a húgomat is!- mondtam.
- Én sem.- mosolyodott el.
- Menjek utána?- készültem felállni.
- Szerintem ne. Hagyjuk egy kicsit magára, csak lenyugszik.- felelte Andy.- Inkább feküdjünk le aludni, mert kissé fáradt vagyok.- kezdte helyezni magát kényelembe Andy.
- Rendben.- mosolyodtam el, majd ledőltem aludni.

 * Darilyn szemszöge *

 Utálom a nővéremet. Folyton csak parancsolgat nekem. Mintha ő akarná irányítani az életemet. Na de sebaj, megbosszulom őket.
 Gondoltam felmegyek a szobájukba megnézni, hogy alszanak-e. Igen, aludtak. Visszaosontam a nappaliba, majd előkaptam a telefonomat, és felhívtam Dastint.
- Szió cicus! Szabad a tér?- mondta.
- Bizony-bizony. Gyere értem Andyék házához minél hamarabb! Puszi.- nyomtam ki a telefont.
 Ötletem nem volt, hogy mit vegyek fel. Arra gondoltam, hogy bemegyek Marilynék hálószobájába, és előveszek egy ruhát Marilyntől. Találtam egy cuki ruhát, ami méghozzá sexy is volt. Dastin előtt jó benyomást akarok kelteni. Bementem a mosdóba, majd Marilyn sminkkészletével kezdtem el bénázni az arcomon. Pár perc múlva végül kihoztam valami jót, ezért vettem az irányt a bejárati ajtóhoz.
- Szia szép-lány!- ölelt meg Dastin.
- Hellóka. Hova megyünk?- kérdeztem kíváncsiskodóan.
- Egy totál jó helyre és hűűű, baromi jól nézel ki!- harapott ajkaiba Dastin, mire én csak egy mosollyal válaszoltam neki.
 Elindultunk valamerre. A városon mentünk át, majd egy szűk kis-utcába kötöttünk ki.
- Mi ez a hely?
- Egy jó hely.- mosolyodott el Dastin. Kicsit furcsának tűnt ez az egész.
 Bevezetett egy elhagyatott kis házba, ami mégis fel volt dobva kissé. Volt hűtő, tévé, kanapé...
- Mi a jó eget csinálsz?- akadtam ki, mikor megláttam Dastint vetkőzni.
- Készülök elrontani az életedet!- dobta el pólóját.
- Nenenenenenem.- toltam el magamtól Dastint.- Nem fog megtörénni ilyen hamar!- mondtam.
- Dehogynem.- tépte le rólam a ruhámat, majd ráfektetett a kanapéra, és elkezdte azt a bizonyos dolgot.- Kicsit fájni fog, nem baj?- "lötyögtetett."          ( jólvan gyerekek, én most kiakadtam.. XDD)
- Fejezd be!- próbáltam elmenekülni, de az anorexiás testemmel egy férfi ellen nem volt sok esélyem.


 * Marilyn szemszöge *

 Éjjel egy különös álmom volt. Darilyn lelépett egy sráccal, aki tökre hasonlított Dastinra. Majd az a srác megerőszakolta Dodot...
 Hogy micsoda?!
- Andy kelj fel!- szólaltam meg.
- Mi a gond?- dörzsölte szemeit.
- Álmodtam valamit... Dastin elrabolta Darilynt, és megerőszakolta!
- Bassza meg! Öltözz fel és indulunk!- kelt ki az ágyból.
 Hallgattam szavaira, felöltöztem gyorsan, majd bepattantunk a kocsiba, és hiper-szuper gyorsasággal útnak indultunk.
- Tudod, hogy merre van az a hely?- kérdeztem.
- Sejtem... Reméljük itt van!- parkolt le Andy, majd kiszálltunk az autóból. Bementünk a házikóba, majd Darilynt láttuk meg egy sarokban ülni és sírni.
- Darilyn!- futottam oda hozzá.- Darilyn mi történt? Megerőszakolt?- kérdeztem aggódóan.
- Igen, és méghozzá... Fájt is...- zokogott.
- Semmi baj nincs Darilyn, megoldjuk. Andy, kezdj valamit Dastinnal!- "irányítgattam" a népet.
 Andy előkapott egy kést az egyik fiókból, majd rászegezte Dastin nyakára.
- Mostmár tényleg véged van.- vágta el a torkát, mire Dastin kiesett a kezei közül. A padló csupa vér volt, mostmár tuti kinyiffant az a szerencsétlen.
- Here we go...- jelent meg Andy arcán egy gonosz vigyor.
- Darilyn, ezt vedd magadra, és indulás haza!- nyomtam kezébe egy plédet, amit maga köré tekert.
 Otthon persze nem úszta meg szárazon ezt Darilyn.
- Hol jár az eszed?- szóltam hozzá.
- Nem tudom, én csak... Én csak nem bírtam magammal. Nagyon szerelmes voltam Dastinba.
- Mondtuk, hogy ez lesz, miért nem hittél nekünk?- tette ölbe kezét Andy.
- Most ugye felfogtad, hogy terhes vagy?- kérdeztem.
- Hagyjatok békén!- futott el.
- Darilyn gyere vissza!- mire kimondtam az utolsó szót, bezárkózott a mosdóba.
 Leültem egy kanapéra, mire Andy is mellém ült.
- Megoldjuk.- símította meg hátam, majd megcsókolt.

* Szereplők *

Marilyn Monroe, 19 éves

Szülővárosa: Kanada, Toronto

Andrew Dennis Biersack, 23 éves

Szülővárosa: Milwaukee, Wisconsin, USA 

Darilyn Monroe, 14 éves

Szülővárosa: Kanada, Toronto

Dastin Heels, 26 éves

Szülővárosa: New York, USA

Samantha Wood, 18 éves

Szülővárosa: New York, USA

Veronica Smith, 19 éves

Szülővárosa: London, UK

 A szereplők listája folyamatosan frissülni fog a blog részei szerint. Ha esetleg beugrana a képbe egy új szereplő, akkor megírom a rész végére, hogy lessétek meg a szereplős részt. :D

6. Rész

- Hogy mivan?(!)- emeltem fel hangomat.
- Így volt a legélvezetesebb neked is, és nekem is. Vagy... Öhm... Nem volt jó?- emelte fel szemöldökét.
- Egy cseppet elgondolkozhatnál, hogy mit tettél. Terhes leszek!- tettem ölbe kezem.
- Marilyn drága... Tizennyolc éves vagy. El tudunk vállalni egy gyereket.- vakarta meg tarkóját.
- De én még nem vagyok rá felkészülve! Istenem...- fogtam halántékjaimat, mire elkezdett kicsordulni pár könnycsepp a szememből.
- Nyugodj meg, még nem is biztos, hogy egyesült a magzattal! Majd elmész egy nőgyógyászhoz, és megtudjuk hogy mi van.
- Ez nem olyan egyszerű! Andy fogd már fel, hogy mit tettél!- idegeskedtem.
- Ha annyira nem kell neked az a gyerek vetesd el felőlem, és meg van oldva!- emelte fel hangját. Látszott az arcán, hogy komolyan beszélt...
- Dehogy vetetem! Normális vagy? Na jólvan nekem ebből elegem van, elpakolok és megyek nagyihoz.
- Vá-várj! Hogy jutsz el odáig?- dermedtek ki szemei.
- Elviszel. Gyerünk, kapd fel magadra ezeket a ruhákat és máris indulunk!- dobtam oda neki pár ruhát, majd bementem a mosdóba a dolgaimért.- Atyám... Mi fog történni velem?- néztem tükörbe, majd sóhajtottam egyet, és folytattam a pakolást.
 Rémes volt ez az érzés... Hogy tehette ezt Andy? Ha esetleg megkérdezi még megértem, hogy ezt csinálja, de így... Ennyire kell neki egy gyerek? Legyen hímnős és termékenyítse meg magát, aztán szülje meg ő. Összepakoltam gyorsan, majd kimentem a mosdóból. Megláttam Andyt, ahogy a tévét bámulja, és fekszik az ágyon.
- Mire vársz?- tettem kezemet a derekamra.
- Nem viszlek el.- mosolyodott el.
- Hát jó.- vettem levegőt, majd lementem a lépcsőkön, és kimentem a házból.

 * Andy szemszöge * 

 Talán nem kellett volna olyan durva legyek vele... Azért mégis el kellett volna vigyem. Tényleg ennyire megbántottam volna? Vajon most mit érezhet?
 Felálltam az ágyról, majd kinéztem az ablakon. Marilynt láttam meg, ahogy távolodik el a háztól. Gyorsan magamra vettem egy nadrágot, egy pólót, beleugrottam a cipőmbe, majd utána siettem.

- Marilyn várj!- futottam utána.


 * Marilyn szemszöge *

 Egyszer csak egy ismerős hangot hallottam meg a távolból. Andy volt az.
- Mivan?- fordultam meg.
- Figyelj... Sajnálom, hogy olyan durva voltam veled... Elvihetlek?- mutatta a kocsikulcsot a kezébe.
- Legyen...- forgattam szemeimet, mire ő meg akarta fogni a kezem.- Ne.- mondtam komoly fejjel.
- Hát okés... Szállj be!- nyitotta ki a kocsiajtót.

 Fél órán belül megérkeztem nagymamámhoz. Azért is megyek hozzá, mert neki bármit elmondhatok, bármikor. Meghallgat, és megért. Most is csupa finom dolgokkal várt, mintha tudná, hogy jövök.
- Marilyn drágám!- közeledett hozzám, majd megölelt.
- Nagyi! Úgy örülök, hogy látlak!- örültem.
- Ki ez a fiatal ember akivel jöttél?- nézett nagyi Andyra.
- Andy Biersack vagyok, huszonhárom éves. Egy kicsit összebalhéztunk, ezért hoztam el ide. Vagyis, ő akart ide jönni.
- Hát akkor jó helyre jöttél! Gyere beljebb drágám!- hívott be nagyi, majd rázárta az ajtót Andyra.- Nos, mi bánt kicsi Mary?
- Hogy is mondjam... Andyval megtörtént ma este, és hát... Nem volt óvatos.- húztam el a szám szélét.
- Szent Ég! Akkor terhes vagy?- aggódott nagyi.
- Valószínűleg...- vontam meg vállam, mire nagyi a kezembe nyomott egy csésze forró teát.- Majd megoldom valahogy...
- Anya tudja?- kérdezte.
- Igen, szerintem tudja.- néztem fel az égre.

 Pár perc elteltével kicsit elfáradtam, úgyhogy eldöntöttem, hogy lefekszek pihenni egy kanapéra. Kerestem egy puha takarót, egy párnát, majd kényelembe helyeztem magam. Mivel nagyinál mindig kellemesen meleg van a házban, ezért hamar elaludtam.

 ~ 12:34 a.m. ~ 

 Elég jól aludtam aznap este ahhoz képest, hogy mik történtek. A felkelésem után rögtön nagyi kedveskedett.
- Jó reggelt Mary, mit szeretnél reggelizni?
- Bármit, csak kaja legyen. Tényleg, rohadt éhes vagyok.- fogtam a hasam.
 Nagyinak fóbiája, hogy mindig hamar elkészíti a kajákat, és még finomak is. Most laskával, és hússal kínált meg, amit hamar meg is ettem.
- Figyelj kedvesem, ha akarod menj vissza ahhoz a fiúhoz, és beszéljétek meg ezt az egészet. Nem tudsz nélküle élni egy gyerekkel, és én se tudok már sokáig segíteni benne.- fogta meg kezem nagyi. Szeretek hozzá jönni, mert mindig amikor mondok neki valamit, -rosszat vagy jót -, nem leszíd és megfenyeget, hanem próbál javítani a helyzeten. Nagyi mondottjait én helyeseltem, ezért kezdtem kieszelni valamit, amivel hozzá tudnék jutni. Gondoltam, írok neki egy sms-t.

 * Andy szemszöge * 

 Egész éjjel nem aludtam, csak zongoráztam egy szerelmes dalt, és közben kinéztem az ablakon azt várva, hogy Marilyn jöjjön vissza. El sem tudom képzelni, hogy mit tettem. Vállalom a felelősséget a gyerekért, ha tényleg terhes lesz. Nem vetetheti el, ez szent. Nem tudom mire gondoltam éppen. Talán le voltam sokkolva, és nem tudtam szépen visszaválaszolni.
 A nagy depizésem közepett megcsörrent a telefonom.
- Marilyn az. Hála az égnek!- kaptam kezembe a telefont, de csalódtam. A számlámról kaptam sms-t.- A francba!- dobtam az ágyra a telefont, majd a fejemet a falnak dőltöttem, és a kezemmel pedig vertem a falat.
 Hihetetlen, de a stresszes kedvem közbe elkezdtek kicsordulni a szememből a könnycseppek. Tényleg szerettem Marilynt, és most ezt tettem. Még mindig nem tudom felfogni, hogy örüljek-e, vagy ne. Szerintem, ne...
 Megint meghallottam a telefonomat, de mostmár nem néztem meg. Pár perc múlva egy kicsit lelkiismeretfurdalásom lett, hogy nem pislantottam meg a telefont, ezért megnéztem. Mostmár tényleg Marilyn volt az. Azt írta, hogy menjek érte. Ahogy kívánta, felöltöztem, majd egyből el is indultam érte.

 * Marilyn szemszöge *

 Unatkoztam, ezért ledőltem megint, és elkezdtem kapcsolgatni a tévét. Eközben, megcsörrent a telefonom. Darilyn hívott.
- Szia hugi! Mi a gond?- mondtam.
- Neked felveszi anyu a telefont? Én már kezdek aggódni érte.- mondta Dodo, mire én elhalkultam. Nem akartam neki elmondani az igazat.- Hahóóó, Marilyn itt vagy?
- Figyelj... Majd elmondom kicsit később, most nem érek rá. Jövök érted a suliba, puszi!- nyomtam ki a telefont, mire megérkezett Andy. Felvettem a papucsomat, egy pihe-puha kardigánt, majd kitrappoltam az udvarra.
- Marilyn! Kérlek bocsáss meg, nagyon sajnálom amit tettem. Figyelj, segíteni fogok neked, és felneveljük együtt majd a gyereket. Nem akartam veled olyan durva lenni, nagyon sajnálom. Nem tudom hol járt az eszem.- ölelt meg szorosan.
- Rendben.- mosolyogtam.- El kéne menjünk Darilynért a suliba, és hazavinni hozzád. Ugye nem okoz problémát?- emeltem fel szemöldökömet, és mosolyogtam.
- Nem, nem igazán.- rázta meg fejét, majd bepattant a kocsiba, és elindultunk.
 Kissé hosszú volt az út, mivel a nagymamám a város végében lakott, egy kis falucskában. Mindegy, legalább megkérdeztünk.
- Szia Marilyn és izé akivel csókolózott múltkor Marilyn!- integetett Darilyn.
- Dodo, ő Andy. Nem pedig izé. Pakolj be, és indulunk is.- irányítottam a kocsi fele, majd elindultunk haza.
- Na? Valami hír anyuról?- kérdezte Dodo, mire én ránéztem Andyra, és egy fejrázással "megbeszéltük" ezt.
- Otthon elmondom, okés?- néztem hátra.
- Miért megyünk másik irányba hazafele?
- Mert az a "haza" már nincs meg. Andyhoz megyünk.- fújtam, majd láttam, hogy meg akar szólalni.- Azt is elmondom otthon.- ahogy kimondtam az utolsó szót, Andy leparkolt a szokásos helyre, majd elsétáltunk a házig.
- Na elmondod végre?- idegesített.
- Anyu meghalt!- dermesztettem rá a szemeimet.
- Hogy mivan?(!)- kezdett el sírni.- Hogy? Mikor? Miért?
- Andynak van, legalább is volt egy fő ellensége, akit Dastinnak hívnak. Ő úgy akart bosszút állni Andyn, hogy rajtam áll bosszút, azaz anyun. Megölte.
- Atyám...- ült le a kanapéra, majd elkezdett zokogni.
- Nyugi... Nyugodj meg.- nyugtattam.             (xdd)
- Na és mi van a házzal?- nézett rám könnyes szemekkel.
- Felgyújtottuk.- feleltem.
- Még jobb...- folytatta a pityergést.
- Darilyn, tudom mit érzel. Én is átéltem. Ha akarod, itt hagyhatunk, és...- mondta Andy, mire én közbe szóltam.
- Hogy hagynánk itt? Már csak mi maradtunk neki.- mondtam egy kissé komoly hangal, mire megsímítottam a hátát Darilynnek.

5. Rész

 A hangja a lövésnek. Lélegzetelállító volt. Nem is ismertem még annyira jól azt az embert, és meggyilkoltam? Mi van velem? Szinte összeestem a padlón.

- Istenem. Mit tettem?- dermesztettem ki szemeimet.

- Azzal, hogy megölted őt, életeket mentettél.- nyugtatott Andy. 

- De, akkor is. Sosem hittem volna azt, hogy embert fogok ölni.- potyogtak ki könnycseppek a szememből.

- Bosszút álltál rajta. Ez így volt a helyes. Most menjünk, hagyjuk itt őket.- mondta Andy, majd kivezetett a házból.- Gyújtsuk fel a házat.
- Mivan? Miért?- döbbentem meg.
- Hogy ne jöjjenek ki onnan többé.- nézett komoly fejjel a házra.
- Hát... Rendben.- "nyőgtem" ki.
 Andy elővette az öngyújtóját a zsebéből, majd meggyújtotta a háznak az egyik részét, amelyik fából volt.
- Szerintem ez nem pont a legjobb ötlet.- vettem levegőt.
- Miért?- egyenesedett ki.
- A zsaruk a környéken vannak. Na meg, a házunk másik oldalán van egy kijárat a kertbe.
- Basszus... Mindegy, menjünk!- fogta meg kezem, majd elindult az autó fele. Meglepően komoly volt most az egyszer a hangja, hisz tényleg szörnyű dolgok történtek. Beültünk az autóba, majd Andy egy epikus kanyart vett be, és elindult.
- Szerinted... Jó ötlet volt ez?- néztem rá.
- Gyilkolni sosem jó ötlet.- koncentrált az útra.
- Akkor... Miért kértél meg rá?
- Figyelj Marilyn. Vedd úgy, hogy értem tetted. Nekem is elvették a szüleimet, most neked is. És te álltál rajtuk bosszút. Így az igazságos, nem?
- Hát... De. De azért még mindig nagyon rosszul érzem magam.
- Mindenki szörnyen érezné magát ebben a helyzetben, nyugi.- mosolyodott el kissé.
 Az út rövidnek telt, mivel matt sokk voltam, és gondolkoztam mindenen. Bementem a házba, levettem a dzsekimet, majd felültem az ágyra törökülésben, és elkezdtem gondolkodni.
- Jól vagy?- dőlt neki az ajtófélfának Andy.
- Azt hiszem.- túrtam hajamat a fülem mögé.
- Figyelj. Totál megértem, hogy mit érzel most. És ez teljesen normális. Garantálom, hogy el fog múlni hamar.- térdelt le elém.
- És ha nem?- "drámáztam".
- Egyszer csak túl kell tenned magad ezeken, főleg ha én itt vagyok neked. Felvidítalak, a kedvedben járok, mindent megteszek, hogy jól érezze magát a...- vett egy mély levegőt.- Szerelmem.- puszilta meg kezem, mire én ráugrottam, majd elkezdtem csókolgatni.
- Szerintem megyek zuhanyzok egyet. Talán attól jobban fogom érezni magam.- mosolyogtam, majd bementem a mosdóba.
 Kiengedtem a hajam, levettem a ruháimat, majd megengedtem a vizet. Iszonyú jó volt érezni a vízcseppeket, ahogy lecsorognak a testemen. Minden "öreg" gondolatom egyszer csak elszivárgott. Egyszer csak, két kezet érzek a derekamon. Hátrafordultam, majd megláttam Andyt egy szál boxerben. A kezeimet a vállára tettem, majd fejemet a mellkasára hajtottam. Hirtelen eszembe jutott, hogy nincs rajtam egy szál ruha se, és hogy pucéron állok Andy előtt. Egyből megugrottam picit, és kezdtem takargatni magam.
- Ne legyél szégyellős, mostmár mindegy. Előbb-utóbb úgyis beállítottál volna elém ruha nélkül.- kezdte harapdálni ajkaimat, mire én hagytam magam. Éreztem, ahogy forró és édes ajkai az enyémhez tapadnak. Éreztem, ahogy összeér kissé az állunk és a homlokunk.
 Hosszas romantikázásunk után lassacskán eltávolodtunk egymástól. Mintha tudta volna, hogy mikor akarom, hogy fejezze be, és szálljon ki a zuhany alól. Ahogy kiment, előkapott egy törölközőt, majd a haját kezdte szárítani vele. Nyomát követtem én is. Ahogy az irányt az ajtó fele vette, elővettem én is két törölközőt. Egyiket a testem köré tekertem, a másikat pedig a hajamra tettem. Ezek után bementem a hálószobába, majd elővettem egy alsóneműt. Gyorsan magamra kaptam, majd leültem az ágyra, és néztem a tévét.
- Jobban vagy már?- mosolygott rám Andy.
- Meglepő, de igen.- tettem fejemet a vállára.
- Na látod. És szerintem ettől teljesen jól leszel. Gyere!- hívott maga után.
 Mikor levezetett a nappaliba, azonnal kiderjedtek a szemeim. Valami csodás dolgot láttam akkor. Egy meseszép ágy, mellette egy asztal gyertyákkal és pár virággal.
- Andy... Ez-ez... Ez gyönyörű! A virágok, az asztal, a hangulat, és-és-és minden. Elképesztő!- dadogtam össze-vissza.
- Látod? Mondtam, hogy tetszeni fog.- mondta, majd leült az ágyra. Oda sétáltam én is, majd lefeküdtem mellé, mire ő átkarolt.
 Érdekes volt ez a nap. Szörnyű, de mégis csodálatos... De még érdekesebb lett, amikor...
- Mit szólnál, ha... Ma este... Hogy is mondjam. Megtörténne az a bizonyos dolog?- jelent meg arcán egy kaján vigyor.
- Hűha Andy... Nem-nem is tudom hogy mit mondjak erre. Talán még meg kéne gondoljam.- bólogattam.
- A szeretkezés azért szeretkezés, mert azok csinálják, akik szerelmesek egymásba. Ezt nem meggondolni kell, hanem érezni, és csinálni. Na?- emelte fel szemöldökét.- Nyugi, nem fog fájni.- puszilt arcon.
- Hát... Rendben.- vettem egy mély levegőt, mire ő ölébe kapott, majd felvitt a hálószobába.- Ez most feltétlen muszáj volt?- mosolyogtam.
- Hagyomány tisztelő vagyok.- mosolygott rám, mire elkezdett közeledni felém, majd megcsókolt.
 A csókolózásunkat megszakítva Andy lassal netett az ágyra, majd levette rólam a ruhákat lassan, majd én is róla. Aztán rám mászott, és elkezdett csókolni, mire vettem egy nagy levegőt... Picit féltem.
- Nem fog fájni, ígérem.- harapott ajkaimba, mire "becsúsztatta". (Ezt itt nem tudtam másképp megfogalmazni. XD)
 A szeretkezésünk közben ajkaink nem választódtak el egymástól. Néha-néha egy pöcsnyi nyögés hagyta el szánkat. Kicsit hosszas dolgunk után leállt Andy.
- Nagyon fájt?- nézett rám.
- Kissé...- pusziltam meg.- Ugye óvatos voltál?- mosolyogtam rá.
- Nem... Nem igazán...- húzta el a szája szélét.


 Hűhaaa ez a rész kicsit perverz, nem?:P Azért gondolom tetszett mindenkinek, és bocsi, hogy ilyen későn jött ki. Mármint, kijött egy ötödik rész még ez előtt is, de az nem volt jó, nem tudtam tovább folytatni, ezért gondolom kitörlöm, és megírom teljesen másképp. Az én szemszögömből így szerintem sokkal jobb, izgalmasabb, hosszabb, és érdekesebb is. Nem?:D